Képviselőházi irományok, 1896. XVII. kötet • 440-447. , CL-CLIII. sz.

Irományszámok - 1896-444. A képviselőház mentelmi bizottság jelentése a Rakovszky István orsz. képviselő úr mentelmi jog megsértése tárgyában

164 444. szám. mindössze addig az ideig legyen hatályos, a mig a képviselői functió tart, tehát csupán az ülésszak folyama alatt. Ezt a szükségszerű elvi consequentiát azonban a mentelmi bizottság az általa felállított tételből sem korábban, sem most nem vonta le. Bizonyára megrettent annak nálunk beállbató következményeitől; mert ennek az elvnek keresztülvitele esetleg azzal járhatna, hogy valamely kormány a neki ellenszenves, vagy reá nézve veszedelmes főrendek és képviselők rnegrendszabályozása czéljából napolná el az országgyűlést, ezek a parlamenti tagok pedig a hatalom üldözése ellen a bíróságnál sem találnának kellő védelmet. De ha a dolog igy áll, akkor érthető ugyan az az álláspont, mely a bíró által a parlament tagját akkor sem engedi megidéztetni, mikor a parlamentben functiót nem is gyakorolhat, mert az el van napolva és ezt azzal indokolja, hogy a parlamenti functio szabadságát egyáltalán nem szabad veszélyeztetni. De akkor másfelől semmikép sem érthető a jogegyenlőség szempontjából az, hogy a parlamenti tag biztonságának és ez által az egész parlament biztonságának magánegyének részéről való megtámadásával szemben ugyanez a parlament közönyösen viselkedik, s a. parlamenti biztonság megvédését egyedül attól a bíróságtól várja, mely iránt másrészről épen e tekintetben a legnagyobb bizalmatlansággal viseltetik. Főleg, mikor egyes magánszemélyek, vagy ezek tömege által a parlamentbe menő, vagy onnan távozó tagok ellen intézett támadás sokkal nagyobb mértékben megrendítheti magának a parlamenti működésnek biztonságát, mint a parlamenti szünet alatt egyes tagok ellen indított hivatalos actió. Tetézi pedig mindezt még az, hogy ha a támadók szintén parlamenti tagok, ezek ellenében a francziabelga rendszer legalább az elnapolás alatt megadja a bűnvádi eljárás megindításának föltétlen jogát; a nálunk alkalmazott jogegyenlöségi elmélet azonban az országgyűlés egész folyama alatt ezt is a többség tetszésétől teszi függővé. Ilyen az a kép, melyet nálunk idegen intézményeknek félszeg utánzása és a mi intézményeinknek teljes félretétele mutat. Mintha az idegen példák utánzásának nálunk úgyszólván szokássá lett ingere alatt sejtelmünk sem volna arról, hogy a franczia-belga immunitási rendszeren kívül egyebek között magyar immunitási jogintézmény is, még pedig sokkal régibb időktől fogva létezik. Miből keletkezett ez a magyar jogintézmény? A franczia és a belga parlamentiarismus maga szerezte meg magának a múlt század végén, illetőleg a jelen század közepe táján az immunitást. Nálunk ennek a jogintézménynek nemcsak századok egész sorára visszanyúló, de sokkal erősebb alapja van. A politikai nemzet egyetemének jogaiban volt annak gyökere. A magyar nemesi rend az állam első eredetétől fogva országgyűlési joggal bírt, s tagjai ősidőktől kezdve szabad oltalom alatt állottak, kiknek biztonságáról ezen országos érdekben a jogszokás és törvény gondoskodott. Ép úgy külön védelmet élveztek, mint Angliában a birodalom bárói és általáb.in azok, kik a királyi udvarhoz vagy a királyi tanácsba hivatalosak voltak. Ezek az igy élvezett előjogokat bevitték a nemzetgyűlésbe, mely ezen jogoknak általuk a maga összességében szintén részesévé lett. Egyáltalán közjogunk majd minden fontosabb intézményében egész a XIX. század elejéig kimutatható az a rokonság és egyöntetűség, mely a korábbi angol és a későbbi magyar közjogi fejlődés között létezik. Szinte kézzelfogható, hogy a körülbelül egyforma szellemben haladó alakulásban néha egy, vagy több száziddal később ugyan, de angol példák szolgáltak a magyar alkotmány kiépítésében mintául. Ugy Angliában, mint nálunk a sálvus cmductusból nőtt ki az a jog, melyet mi most immunitásnak nevezünk. A mit Angliában hitvalló Eduárd törvénye mondott ki: »ad synodos