Képviselőházi irományok, 1896. XVI. kötet • 402-439. , CXXVIII-CXXXV. sz.

Irományszámok - 1896-412. A pénzügyi bizottság jelentése "a gazdasági és ipari hitelszövetkezetekről" szóló törvényjavaslat tárgyában

342. szám. 89 1-sö mdléklet a 412. számú irományhoz. Az igazságügyi bizottság jelentése, ; „a gazdasági és iparhitelszövetkezetekről" beterjesztett törvényjavaslatról. A szövetkezeti ügy hazánkban az 1875-iki keresk. törvény védpajzsa alatt kétségtelenül nagyobb lendületet vett. Ezen társulási alaknak törvényes elismerése és szabályozása, különösen pedig a törvénynek azon rendszere, mely a szövetkezetek alapítását minden hatósági felügyelettől függetlenítve, csupán a nyilvánosság és a bíróság ellenőrzése alá helyezte, nagyban elősegítette a szövetkezeti ügy terjedését. Azonban bármily örvendetes legyen is azon jelenség, hogy a szövetkezetek száma harmadfél évtized alatt 260-ról 1.100-ra emelkedett, mégis sajnálatos, hogy ezen haladás számos esetben nem egy egészséges fejlődésnek a folyománya, hogy a fejlődés inkább extensiv mint intensiv, hogy a legtöbb egyesülésben nem nyilvánultak a takarékosság, önzetlenség és azon egyéb erkölcsi tényezők, melyek a szövetkezetek lételemét szükségkép képezik és különösen hogy épen azon kisebb gazdasági existencziák, melyeknek fentartása és megerősödése fontos állami és társadalmi érdeket képez, t. i. a kisiparos és a kisbirtokos nem részesültek a szövetkezetök részéről kellő támogatásban. A szövetkezetek ugyanis leginkább a gazdaságilag előbbre haladt jobbmódú lakossággal biró vidékeken és ott is nagyobb és vagyonosabb városokban és községekben alakultak. Mig például Pest megyében 125, Bács megyében 101, Temes megyében 50, addig Hont és Sáros megyében alig 1 — 1 szövetkezet létezik; ép ott nincs tehát szövetkezet, a hol arra legnagyobb szükség volna. A fennálló szövetkezetek nagy része nem marad meg a természete által szabott határok között, és a szövetkezet feladatával össze nem férő üzleteket csinál; mások pedig alig képesek még akkora tevékenységet kifejteni, mint a mennyi a társulat fentartására elkertilhetlenül szükséges. A kis ember, kinek munkája, szorgalma és becsületessége képezi a hitelnyerés egyedüli alapját, ily szövetkezeteknél gyámolitást alig talál ! Mindezen bajokért csupán a kereskedelmi törvényt felelőssé tenni igazságtalan volna; vannak itt más, mélyebbre menő okok is; — kétségtelen azonban, hogy a törvényes intézkedések ezen állapotokat elősegítették és hogy az oly gyakran felmerült visszaéléseknek azok alapján gátat vetni nem lehetett. KÉPVH. IROMÁNY. 1896 1901. XVI. KÖTET. 12