Képviselőházi irományok, 1896. XVI. kötet • 402-439. , CXXVIII-CXXXV. sz.
Irományszámok - 1896-418. Törvényjavaslat a nyilvános betegápolás költségeinek fedezéséről
418. szám. 183 évben) meghaladta a 64.000 frtot; megjegyzendő azonban, hogy az erdólyrészi vármegyék, valamint a törvényhatósági és sz. kir. városok nem számítottak fel a belügyi tárcza terhére gyógyszerköltségeket. 1897. évtől kezdve pedig egyáltalán megszűnt e költségeknek állampénztárból való megtérítése. c) A hevenyfertőző betegségek elleni védeke:és költségeit illetőleg azért nem rendelkezik a vezetésem alatt álló belügymmisterium számadatokkal, mert a járvány költségek viselése az 1875: III. t.-cz. 10. §-a értelmében, első sorban községi teher volt. d) A talált, valamint a hatóságilag elhagyottaknak nyilvánított gyermekek ápolási és gondozási költségei tekintetében két adat, t. i. a bécsi orsz lelenczháznak, valamint a budapesti » Fehér Kereszt* egyesületnek fizetett tápköltsógek nyújtanak tájékozást. A bécsi orsz. lelenczháznak az utolsó években kifizetett összegek legnagyobb mértéke meghaladta a 18.000 frtot; a Fehér Kereszt egyesületnek fizetett összegek pedig évről évre növekednek, 1897. évben meghaladták a 38.000 frtot, 1898. évre már 50,000 írttal, 1899-re pedig 63.000 frttál irányozhatók elő. Ehhez fog járulni még a lelenczházakon kivül, magánápolásban részesítendő elhagyott gyermekek ápolási költségének egyelőre számszerűleg meg nem határozható összege. e) Végül a kórházakban szülő nők ápolási költségei előreláthatólag nem tesznek számbavehető összeget. A fenti adatok alapján az országos betegápolási alapnak első (1899. évi) költségei kerekszámban mintegy 1,800 000 frtra tehetők, melyek fedezésére — a mint ez már fentebb is emlitve volt — a 72 millió frtnyi egyenes államadók után valószínűleg i? 1 / 20 / 0 országos betegápolási pótadó lesz kivetendő. 4.§. A jelen törvényjavaslat feladatai közé tartozik a betegsegélyző pénztárakat a kórházi betegápolási költségek fizetése tekintetében terhelő kötelezettség terjedelmének szabatos meghatározása is. Az 1891: XIV. törvényczikken alapuló betegsegélyző pénztárak intézményének fennállása óta különösen két kérdésnek mily szabály szerint való eldöntése képezte nézeteltérések tárgyát. Az egyik vitás kérdés az volt: vájjon kötelesek-e a betegsegélyző pénztárak arra, hogy a beleegyezésük nélkül kórházba jutott tagjaik után felmerült ápolási költségeket a kórházaknak megfizessék ? Nézeteltérések merültek fel továbbá az iránt, vájjon a bujakóros, a trachomás ós az elmebeteg ápoltakért, ha ezek valamely betegsegélyző pénztár tagjai, a kórházi ápolás költségeit az államkincstár, vagy pedig a betegsegélyző pénztár köteles-e megtéríteni? A betegsegélyző pénztárak, különösen pedig a kerületi betegsegélyző pénztárak, a melyek ma az összesen 523.257 biztosításra kötelezett gyári ós ipari alkalmazott közül 244.592 egyént, tehát tekintélyes részt számlálnak tagjaik közé, ópensóggel nincsenek kedvező anyagi helyzetben, nagy részük adósságokkal küzd és a töi vényben megkívánt tartalékalap elhelyezésére csak kevés pénztár képes. A betegsegélyző pénztárak kevés kivétellel az átlagos munkabér 2°/o-át tevő tagsági járulókok alapján állanak fenn Munkások ós munkaadók már is túlságos megterheltetósről panaszkodnak ós zugolódással fizetnek Ha a betegsegélyző pénztárakat az uj törvény, a tagok kórházi ápolási költségeinek minden esetben megfizetésére kötelezné: a tagsági járulókok felemelése válnék elkerülhetetlenül szükségessé. És bár az 1891: XIV. t.-cz. 17. §-a értelmében a járulók egész 5°/o-ig törvényszerűen felemelhető: az emelés igen méltánytalan
