Képviselőházi irományok, 1896. XVI. kötet • 402-439. , CXXVIII-CXXXV. sz.

Irományszámok - 1896-418. Törvényjavaslat a nyilvános betegápolás költségeinek fedezéséről

481 418. számi lenne épen akkor, midőn a hozandó uj törvény azon az alapelven épül föl, hogy a nyilvános betegápolás költségeinek fedezése az ország egész adózó lakossága között arányosan megoszló közterhet képez. Az uj törvény alapelvével ellenkeznék az, hogy épen egyetlen osztály, az iparos ós kereskedő osztály, összes tagjainak mindennemű kórházi ós kórházonkivüli ápolási költségeit minden országos hozzájárulás nélkül egyedül maga fedezze akkor, midőn úgyis az országos betegápolási adót az ország többi pótadó fizetőihez hasonlóan fizeti. Az osztó igazság követelménye tehát az, hogy a midőn a*z iparos ós kereskedő osztály az országos betegápolási pótadón kivül külön betegsegélyző pénztári járulékot is fizet, legalább e járulék jelentékenyen ne emelkedjék; és hogy a midőn a betegsegélyző pénztárak által ápolt és segélyezett betegek számával tulajdonkópen azok száma csökken, a kiknek betegség esetén ellátása különben szintén az országos alapra várna: a betegsegélyző pénztárakra az uj törvény megérdemelt figyelemmel legyen. A fenti szempontok indokolják a törvényjavaslat 4. £-ának azt a határozott rendelkezését, hogy a betegsegélyző pénztár kórházi ós gyógyintézeti ápolási költségeket csupán az esetben fizet, ha beteg tagjának kórházi ápolásához beleegyezését adta A betegsegélyző pénztár tagja a pénztár terhére, ennek előzetes engedélye nélkül csak kivételesen, sürgős szükség esetén lesz kórházi ápolásba felvehető. Az ily esetekben követendő eljárás részleteit a bel- és kereskedelemügyi minister által, a törvényjavaslat 14. §-a alapján kibocsátandó rendeletek fogják szabályozni, ós pedig a 78.035/93. valamint 14.061/97. sz. a. kiadott belügyministeri rendeletben kimondott, tehát már jelenleg is érvényben álló azon elv alapján, hogy betegsegélyző pénztári tagoknak előzetes pénztári engedély nélkül a pénztár terhére kórházba felvétele csakis előre nem látott, vagy véletlen baleset, vagy rögtön beállott súlyos betegedés eseteiben történhetik, de ily esetekben köteles a kórház az illetékes betegsegélyző pénztárt azonnal értesíteni. A betegsegélyző pénztáraknak a bujakóros, trachomás és elmebeteg tagok ápolási költségei alól való teljes mentességét pedig a törvényjavaslat 9. §.1. pontjának utolsó bekezdése biztositja. 5. §. A cselédtartó gazdák fizetéskötelezettségét tárgyaló 5. §-nál méltányossági szempontból mérsékelve lett a gazdának az 1875:111. t.-cz. 1. §-án, illetőleg a cselédügyi törvény (1876:

XIII. t.-cz) 32. §-án alapuló az a jelenlegi terhes kötelezettsége, hogy a cselédnek saját és a gazda hibája nélkül megbetegedése esetén, pár napi szolgálat után is a gazda fizette a cseléd ápolási költségeit 30 napig (egy hónapig). A cselédtörvénynek sok panaszra alkalmul szolgált ez a rendelkezése a törvényjavaslatban oda módosíttatott, hogy a gazdának fentjelzett kötelezettsége csak akkor áll elő, ha a cseléd megbetegedése legalább 15 napi tényleges szolgálat után következett be. Érintetlenül maradt azonban a cselédtörvény 33. §-ának az a további igazságos rendelkezése, hogy a gazda ,_p hibájából megbetegedett cseléd ápolási költségeit, a teljes felgyógyulásig a gazda fizeti, : minden esetben, tehát még akkor is, ha bármily rövid tartamú szolgálat után állott be a megbetegedés. ; •.;,.\; ,

;? 6. §. A törvényjavaslatnak maguk az ápoltak fizetéskötelezettségére vonatkozó, a jelenlegi törvényes állapottal lényegileg megegyező rendelkezése külön indokolást nem igényel. . . 7.§. A hozzátartozók fizetóskötelezettségót tárgyaló 7. § csak annyiban tér el az 1875 : III. t.-cz. 1. §-ának idevonatkozó rendelkezésétől, hogy a fizetési kötelezettséget a tör-