Képviselőházi irományok, 1896. XVI. kötet • 402-439. , CXXVIII-CXXXV. sz.

Irományszámok - 1896-418. Törvényjavaslat a nyilvános betegápolás költségeinek fedezéséről

182 418. szám. A törvénybe felveendő általános intézkedés nem jelenti azt, mintha egyáltalán minden, —• például szüleik, különösen anyjuk által lelkiismeretlenül és kényszerítő ok nélkül elhagyott vagy elhanyagolt -— gyermek gondozását a közalap venné magára. Bizonyos megszorító intézkedések nélkül olyan kíszámithatlan nagymérvű költségek támadnának, melyek az országos alap fennnállását — legalább a tervezett alakban— veszélyeztetnék ; azonfelül a humanizmus túlhajtása más irányban veszedelmes következményre, t. i a könnyelműség, az erkölcstelenség előmozdítására vezethetne; végül az állam, illetőleg az országos alap elvi szempontokból sem vehet minden terhet magára, az emberbaráti feladatok megosztandók az állam ós a társadalom között, mely utóbbinak közreműködése bizonyos mórtékig ezután sem lesz nélkülözhető. A törvényjavaslat — a helyes középúton maradva — csak a hatóságilag elhagyottaknak nyilvánított, tehát csupán azokat a gyermekeket fogja közápolásba venni, kikről hatóságilag meg lett állapítva, hogy róluk sem anyjuk, sem általában keresetkópes szülőjük, sem jótékony alapítvány ós intézmény, vagy a társadalom nem tud gondoskodni. Az elhagyott gyermekekről az országos alap költségén való gondoskodás véghatárául a törvényjavaslat a 7-ik életévet állapítja meg, mely óv tételes törvényeink (1876: XIV. t.-cz. 20. §., illetőleg az 1894: XXXI. t.-cz. 95. §-a) szerint a betegség esetén orvosi gyógykezelés kényszerének, illetőleg az anyai gondozás szükségének határául tekintetik. Ez életkoron túl az egészségügyi gondozás helyébe lépő gyámügyi gondozásnak az 1877 : XX. t.-cz. 112. §-ában is jelzett kötelezettsége az országos alapról a községre száll át (törvényjavaslat 8 § b. pont). Azt a kérdést, hogy az országos alap terhére ápolt gyermekek gondozása mily módon: lelenczházakban, vagy ezeken kívül történjók-e ? nyilt kérdésnek hagyja a javaslat. Addig, mig állami lelenczházak felállíttatnak, mindenesetre igénybe kell venni a magán jellegű lelenczházakban, valamint az ezek közvetítésével leendő elhelyezést. Az elhagyott gyermekek túlnyomó nagy részének gondozása természetszerűen lelenczházakon kivül, magán ápolásban, de megfelelő hatósági felügyelet és ellenőrzés mellett fog történni. De a midőn ekként a lelenczügy szabályozására az első érdemleges lépés megtörténik : úgy az országos alapnak érdekei, mint a fenforgó fontos egészségügyi szempontok is megkívánják, hogy a lelencz-intózetek felett, valamint általában az országos alap terhere bárhol ápolt gyermekekre vonatkozólag gyakorlandó állami felügyelet módja — ide értve természetesen a magánintézeteknek fizetendő összegek mórvét és feltételeit is — rendeleti utón megfelelő szabályozást nyerjen, a mely irányban a törvényjavaslat 14. §. 4. pontja adja meg a felhatalmazást. 3. §. e) Az, hogy a kórházakban szülő nők különben sem tetemes ápolási költségeit szintén az országos alap fizesse, közelebbi indokolásra alig szorul. Ami a törvényjavaslat 3. §. a—e) pontjai értelmében az országos betegápolási alap által viselendő költségeknek számszerű Összegét illeti, ez a rendelkezésre álló adatok alapján következőleg állitható össze: a) A kórházak <s gyógyintézetekben ápoltak összes költsége az 1897. évi törvényhatósági előírások szerint 1,634.558 frt. b) A kórházon kivül ápolt szegények gyógyszerköltségei legalább is 65,000 frtra tehetők. Positiv számadat azért nem vehető fel, mert az államkincstár terhére kórházakban ápoltak gyógyköltsógei, valamint a kórházon kivül ápoltak gyógyszerköltségei 1891. évig együttesen voltak a belügyi tárcza zárszámadásában összegezve s csak az 1892—96. évek zárszámadásaiban lettek elkülönítve; a tényleges kiadások legnagyobb összege (1895.