Képviselőházi irományok, 1896. XVI. kötet • 402-439. , CXXVIII-CXXXV. sz.
Irományszámok - 1896-418. Törvényjavaslat a nyilvános betegápolás költségeinek fedezéséről
418. szánl. 181 van szó; ugyanaz a szempont irányadó, mint a rendes, nem fertőző betegségeknél, mert a gyógyköltségek viselésére teljes joggal a rendes fizetésköteles szoritható. Ellenben az óvintézkedéseknek egész más természetű költségei külön elbirálás alá esnek. Az 1875. évi III. t.-cz. az összes járványköltségek viselését első sorban a községekre utalja, csupán másodsorban és szükség esetén állapitva meg a törvényhatóság, illetőleg az állam segitségónek igénybe vehetését. Nézetem szerint a járványok, helyesebben a hevenyfertőző betegségek ellen való védekezés költségeinek viselésébe a községeken felül az országos alapot és az államkincstárt is rendszeresen be kell vonni. A pandemiát képező, országos jellegű hevenyfertőző betegségek ellen való védekezés kizárólag az állam kötelessége; mert ezek fellépésükkel nemcsak az illető községet vagy vidéket, hanem az egész országot veszélyeztetik, és mert a pandemiák ellen való eredményes védekezés gyakran oly költségekkel jár, melyek fizetése a községektől méltányosan nem igényelhető, de a melyek az egyes községek anyagi erejét felül is múlhatják. — Ellenben a többi, inkább tájkór vagy kisebb kiterjedésű yár«ám/jellegévelbiróheí r enyfertőző kórok ellen való védekezés költségei egyenlő részben megosztandók a községek és az országos betegápolási alap között. Az utóbbi költségekben való részesedés alól a községeket, mint közvetlenül érintett feleket nem lehet mentesiteni; viszont azt sem lehet követelni, hogy mindent a község fizessen, midőn az ilyen kórok ellen való védekezés sem kizárólag az illető község érdeke. A fenti indokok alapján oly méltányos megoldási módot hozok javaslatba, hogy a cholera és pestis (mint pandemia) elleni védekezés költségeit kizárólag az államkincstár (9. j$. 1. d pont), ellenben a többi hevenyfertőző betegségek elleni védekezés költségeit felerészben az országos alap (3. §. c), felerészben pedig a község (8. §. d) viselje. 3. §. d). A lelencsügy rendszeres szabályozása szorosan véve nem tartozik a nyilvános betegápolás költségeinek fedezéséről alkotandó uj törvény körébe. Minthogy azonban a lelenczek, — kiknek tágabb értelemben vett fogalma alá esnek nem csupán a talált, de a szülőtlen vagy szüleik által kellően nem gondozható gyermekek is, — lényegileg épugy sőt még inkább közápolásra szorulóknak tekintendők, mint a felnőtt szegénysorsú betegek; minthogy továbbá Magyarországon a gyermekhalandóság, különösen az elhagyott gyermekek körében állandóan megdöbbentőleg magas : a fenforgó emberbaráti, közegészségügyi ós népszaporodási fontos érdekek parancsolólag megkövetelik, hogy lehető kielégittetósükről addig is, mig a lelenczügy a maga egészében rendszeres szabályozást nyerhet, a jelen törvényben gondoskodás történjék. A lelenczek gondozása az 1876 : XIV. t.-cz. 140. §. a) pontja alapján községi feladatnak tekintetett. A lelenczköltség a községekre, különösen az Ausztriával határos községekre nézve súlyos, majdnem elviselhetetlen teher; azonfelül általános tapasztalati tény, hogy az elhagyott gyermekek gondozása a községek nagy részének közömbössége miatt teljességgel nem kielégitő. A gyakorlati szempontok tehát az elhagyott gyermekeknek az országos alap költségére leendő gondozását követelik. És pedig, ha czélt akarunk érni, nem csupán a talált, nem csupán a szülőtlen, de mindazon gyermekekről gondoskodni kell, kiknek szülője, különösen anyja keresetképtelen, vagy a gyermeknek magánál tartása esetén keresetképtelenné válnék. Magában a törvényben csak az alapelvet lehet kimondani, hogy t. i. az országos alap viseli a talált, valamint a hatóságilag elhagyottaknak nyilvánított gyermekek után 7 éves korukig felmerülő gondozási és ápolási költségeket; a részletek megállapítása a végrehajtás feladata leend.
