Képviselőházi irományok, 1896. XIII. kötet • 361-387. CXVIII-CXXVII. sz.

Irományszámok - 1896-383. A közgazdasági bizottság jelentése "a Japánnal 1897. évi deczember hó 5-én kötött kereskedelmi és hajózásiszerződés beczikkelyezéséről" szóló törvényjavaslatról

383. szám. 385 383. szám. A közgazdasági "bizottság jelentése, .,a Japánnal 1897. évi deczember hó 5-én kötött kereskedelmi és hajózási szerződés beczikkelyezéséról" szóló törvényjavaslatról. Az osztrák-magyar monarchia az utolsó volt azon államok sorában, melyek Japánnal, ezen állam kereskedelmi elzárkózottságának megszűnése után, kereskedelmi és hajózási szerződést kötöttek. Az észak-amerikai Egyesült-Államoknak Japánnal 1854-ben kötött szerződését gyors egymásutánban követték az 1858-ik évig az orosz birodalommal, Németalfölddel és Nagybritanniával kötött szerződések, melyek az idegenek letelepedésének jogát, valamint a kereskedelem gyakorlásának szabadságát a nemzetkőzi forgalom számára megnyitott kikötőkben és városokban kielégítően biztosították. E szerződésekkel Japán elismerte a szerződéses államok consulainak bíráskodási és hatósági jogait az illető államok alattvalói fölött, kik a japán törvények és hatóságok alól kivétettek. Ezen alapvető kereskedelmi szerződések mintájára köttetett 1866-ban a belga és az olasz, 1867-ben a dán és a svájczi, 1869. február 20-án a porosz, illetve az északnémet szövetségi és vámegyesületi kereskedelmi szerződés, melyek sorozatát az osztrák-magyar monarchiának 1869. október 18-án Yeddóban aláirt barátsági, kereskedelmi és hajózási szerződése zári a be. Az 1871. évi XXIX. törvényczikkbe foglalt szerződés összefoglalja a többi államoknak egyenként nyújtott kedvezményeket, ennélfogva a Japánnal való kereskedelmi viszonyok tekintetében ez a szerződés volt valamennyi, legtöbb kedvezményben részesülő államra nézve az irányadó egyezség. Ezen szerződéssel Japán nyolcz kikötőt és várost nyitott meg kereskedelmünk és honosaink előtt és elismeri a legteljesebb mértékű consuli bíráskodást. A Japánba bevitt és onnan kivitt árúk után szedhető vámok eléggé mérsékelt egyezményes tarifában le vannak kötve, e mellett számunkra a legnagyobb kedvezményben részesülő nemzet irányában alkalmazott bánásmód van biztosítva, a nélkül, hogy Japán velünk szemben a viszonosság jogával birna. A szerződésnek ezen, Japánra nézve részben kedvezőtlen határozmányai nem felelnek meg a mai viszonyoknak; nem felelnek meg a kölcsönösségnek és viszonosságnak, melyeket KÉPVH. IROMÁNY. 1896—1901. XIII. KÖTET. á9