Képviselőházi irományok, 1896. XIII. kötet • 361-387. CXVIII-CXXVII. sz.
Irományszámok - 1896-383. A közgazdasági bizottság jelentése "a Japánnal 1897. évi deczember hó 5-én kötött kereskedelmi és hajózásiszerződés beczikkelyezéséről" szóló törvényjavaslatról
386 383, szám. a művelt államok — és Japán ma már méltán sorozható ezek közé, — egymástól meg nem tagadhatnak. Minél inkább fejlődött Japán és minél inkább igyekezett intézményeit és törvényeit az előrehaladott culturállamokéival összhangzásba hozni, annál inkább érezte szerződései terhes és méltatlan voltát. Ezen okból már a hetvenes években megkísértette — a szerződés XXI. czikke alapján, melylyel analóg határozmáuy valamennyi szerződésében foglaltatik, a szerződések revisióját, eredmény nélkül. A nyolczvanas években Japán újból fölvetette a szerződések revisiójának ügyét, a mi fölött hosszas tárgyalások folytak Japán és a japáni kereskedelemben első sorban érdekelt államok között. E tárgyalásoknál Japán a consuli bíráskodás megszüntetésére, a vámtarifa fölemelésére és az egész szerződéses viszonynak a kölcsönösség és viszonosság alapjára való fektetésére törekedett, a minek ellenében késznek nyilatkozott az egész országot megnyitni a külföldiek és kereskedelmük számára. Ezen az alapon 1889-ben az északamerikai Egyesült-Államok és a Német birodalom új kereskedelmi szerződést kötöttek Japánnal. Ezen szerződések azonban nem emelkedtek jogerőre, mert a japán kormány a szerződések revisiója ellen keletkezett heves ellenzés következtében nem ratificálta azokat. A szerződések revisiójának ügye ezután néhány évig szünetelt, mígnem 1894-ben sikerült a japán kormánynak Nagy-Britanniával kívánságainak megfelelő egyezményt kötnie. Az 1894. július 16-án kötött szerződéssel Nagy-Britannia lemondott a consuli bíráskodás jogáról, elfogadta a szerződésben szabályzott összes viszonyok tekintetében a kölcsönösséget és viszonosságot ; mindkét állam biztosította egymásnak a legnagyobb kedvezmény jogát. Ezen szerződés legkorábban 1899. július 16-án lép életbe; 1898. július 16-ától kezdve Japán részéről bármely napon történhető előzetes jelentés után egy év múlva azonban érvénybe lép. A szerződés kiegészítő részét képező jegyzőkönyvben Japán kötelezte magát, hogy a consuli bíráskodás megszűnte előtt csatlakozik a szerzői tulajdonjogra vonatkozó berni és az ipari tulajdonjogra vonatkozó párisi egyezményhez, továbbá külön jegyzékben elvállalta azon kötelezettséget, hogy a szerződés életbeléptetésére vonatkozó, imént emiitett előzetes jelentését nem teszi meg korábban, mint a mikor a már közzétett japáni törvénykönyvek, melyek érvénye fel van függesztve, életbe lépnek. Ezen kereskedelmi szerződéshez egyezményes vámtarifa van csatolva, melyben a Japánba való bevitelnél szedhető vám huszonhét árúnem után meg van állapítva és pedig az értéknek 5—15°/o-ig. A Nagybritanniával való szerződés alapján Japán azóta 14 más állammal kötött kereskedelmi és hajózási szerződést; ezek közöl a Németbirodalommal 1896. április 4-én és a Francziaországgal 1896. augusztus 4 én kötött szerződés vámtarifa-egyezményt is tartalmaz. Ezen szerződésekben Japán egyes oly árúnemek vámtételét is meghatározta, melyek a Nagybritanniával való szerződésben nincsenek lekötve, a Németbirodalom és Francziaország a vámtételekre vonatkozó lekötöttséget nem vállaltak. Japán ezen alapokon újból szabályozván kereskedelmi viszonyait, Ausztria-Magyarország sem zárkózhatott el a japán kormány azon kívánsága elől, hogy a magunk részére is elfogadjuk az új alapokat. A kereskedelmi szerződésre vonatkozó és 1895-ben kezdődött tárgyalások azonban hosszú ideig nem vezettek eredményre, mert a japán kormány velünk szemben is azon álláspontot kívánta érvényesíteni, hogy tarifaegyezményt nem köt, csak a legtöbb kedvezményt biztosítja. A kormány ennek ellenében a legfontosabb kiviteli czikkekre tarifa-egyezményt követelt, a mit elvégre sikerült is elérnie. Az 1897. deczember 5-én aláirt szerződés, a szerződés kiegészítő részét képező zárjegyzőkönyv és nyilatkozatok ugyanazon határozmányokat tartalmazzák, mint a melyeket
