Képviselőházi irományok, 1896. XIII. kötet • 361-387. CXVIII-CXXVII. sz.

Irományszámok - 1896-379. Törvényjavaslat a gazdasági és ipari hitelszövetkezetekről

284 379. szám. (15. §.) s az üzletrész 200 koronás névértékéhez viszonyitva nem mondható súlyosnak. A' nyereségben való részesedés pedig az 53. és 54. §§-okban úgy van megállapítva, hogy a szövetkezeteknek osztaléka az alapító tagok 4°/o-os osztalékát necsak meg ne haladhassa, hanem azt ne is csökkenthesse s csak akkor adassék ki, ha ez az intézet érdekébe nem ütközik. Ehhez képest az alapítványi üzletrészeknek 4°/o-ig terjedő osztaléka a szövetkezetek osztalékát feltétlenül megelőzi s mindenesetre kifizetendő, ha az a tartalékalapra és az intézet által kibocsátott kötvények biztosítására szolgáló külön alapra visszatartandó s 10—10°/o-ban megállapított összeg levonása után a nyereségből kikerül. Ellenben a szövetkezetek a 4°/o-ig terjedő osztalékot csak az alapítványi üzletrészeknek járó osztalék teljes fedezése után s csakis annyiban kapják, a mennyiben azt az intézet érdekeit képviselő közgyűlés megengedhetőnek találja. Ez ellen a szövetkezetek annál kevésbé panaszkodhatnak, mert hisz az intézet érdeke az ő érdekük is, s minél erősebb az intézet, annál jobban van képesítve arra, hogy őket kellő támogatásban részesítse, a mi mindenesetre fontosabb reájuk nézve, mint az az osztalék, melyet csekély üzletrésztőkéjük után kapnak. 3. A javaslat 55—58. §-ai a központi intézet felügyeleti, ellenőrzési és ügykezelési jogait szabályozza a kötelékébe tartozó szövetkezetekkel szemben. A kiterjedt jogkör, melyet a javaslat e részben a központi intézetnek ad, nemcsak a nyújtott kölcsönök biztosítása végett, hanem maguknak a szövetkezeteknek érdekében is szükséges. A szövetkezeteknek a sokkal nagyobb üzleti tapasztalattal biró központ útbaigazítása, tanácsadása és vezetése bizonyára csak javukra fog szolgálni s a kellő ellenőrzés meg fogja őket óvni a könnyelmű vagy vétkes eljárástól, a mely annál veszedelmesebb, minél gyengébbek azok az osztályok, a melyeket a szövetkezetek támogatni hivatvák. 4. Az 59—63. §-ok a szövetkezetek kiválását s az ezzel kapcsolatos kérdéseket szabá- • lyozzák. A javaslat a szövetkezeteket ép oly kevéssé akarja kényszeríteni, hogy a központ kötelékében benmaradjanak, mint a hogy nem kényszeríti őket a belépésre; de valamint a belépéshez a tagok közgyülésileg kifejezett akaratnyilvánítását követeli, úgy a kilépéshez is szükségesnek tartja, hogy azt az érdekelt tagok maguk határozzák el. Önként értetődik továbbá, hogy a központi intézetből való kilépés is csak előzetes felmondás mellett történhetik, melynek idejét az alapszabályok legfelebb egy évi tartamban állapithatják meg. A hosszabb felmondási idő, melyet a javaslat itt szemben a 18. §-ában az egyes szövetkezetek tagjaira nézve megállapítottnál megenged, azért mutatkozik szükségesnek, mert a tagok gyors kilépése a központ ügykezelésében zavart okozhat. E mellett az 59. §.3. bekezdése kizárja annak lehetőségét, hogy a kilépést valamely szövetkezet hitelezője idézhesse elő, a mint ezt a kereskedelmi törvény az egyes szövetkezeti tagokra nézve statuálja. Ily felmondási jog a szövetkezetek hitelezői részéről a központi intézettel szemben nem is bir gyakorlati jelentőséggel, mert ha a szövetkezet hitelezői csak annyit követelhetnek, a mennyi a szövetkezet üzletrészkövetelése a központi intézetben, az utóbbi bizonyára rajta lesz, hogy a hitelezők kilépés nélkül is kielégítést nyerjenek; ha pedig a hitelezők követelései többet tesznek ki s a szövetkezet azoknak kielégítésére képtelen, a csőd fogja a köteléki viszonyt megszüntetni. A javaslat gondoskodik különben arról, hogy a központi intézet a szövetkezeteket a csődtől kellő időben alkalmazott felszámolás elrendelése által megóvhassa (60. §.) s ugy a saját, mint a hitelezők érdekeiben a felszámolásra s nemkülönben az esetleg kikerülhetlen csődeljárásra (62. §.) vagy más szövetkezettel való egyesülésre (61. §.) közvetlen befolyást gyakoroljon. Gondoskodik továbbá arról is, hogy a mennyiben a kilépő vagy kizárt szövetkezet a központi intézet irányában tartozási viszonyban van, az utóbbi a fedezetlen tartozás azonnali kifizetését vagy biztosítását követelhesse, (63. §.), nehogy vagyoni helyzete esetleg hosszabb