Képviselőházi irományok, 1896. XIII. kötet • 361-387. CXVIII-CXXVII. sz.

Irományszámok - 1896-379. Törvényjavaslat a gazdasági és ipari hitelszövetkezetekről

272 379. szám. pedig, hogy mint osztalék évenként ki nem fizettetik, hanem megtartatik, a társaság rendelkezésére álló tőkéjét folytonosan szaporitja. A javaslat szükségesnek találta egyúttal a tartalékalapra fordítandó összeg minimumát is megállapítani, mert különben egyes szövetkezetek oly csekélységet fordíthatnának arra, mely a törvény intentióját teljesen meghiusítja. A 10°/o-os minimum annál kevésbé mondható túlságosnak, mert csak addig van megszabva, mig a tartalékalap az üzletrészek névértékének felét el nem éri; a tagok tehát nem panaszkodhatnak, hogy a nyereség akkor is elvonatik tőlük, mikor annak visszatartására esetleg már semmi szükség nincs. Azonban a javaslat 13. §-a a nyereségnek a tartalékalap javára fordítandó összegen felül fenmaradó részét sem engedi korlátlanul felosztani a tagok között, A már többször emiitett czél, hogy a szövetkezeteknek részvénytársaságokul felhasználása, a természetükkel ellentétben álló nyerészkedés megakadályoztassák, sikerrel csak az által érhető el, ha az az összeg, mely az üzletrészek után osztalékul fizethető, oly alacsonyan állapittatik meg, hogy a rendesen fizetett kamatot meg ne haladja, az ezen felüli nyereség pedig a tartalékalapba helyeztetik. Az üzletrészek utáni korlátlan osztalékfizetés a szövetkezeteknél nem is igazságos. Még az üzletrészekre korlátolt felelősségű szövetkezeteknél nem egyedül az üzletrészeken, hanem a tagok személyén is nyugszik a szövetkezet hitelereje, az üzletrész többszörös összegéig terjedő felelősség esetében pedig az üzletrészek jelentősége még jobban lép háttérbe. Semmivel sincs tehát igazolva, hogy az egész nyereség az üzletrészek arányában fizettessék ki, a szövetkezet létalapját képező egyéb tényezők ellenben a nyereség felosztásánál figyelmen kivül hagyassanak. Voltaképen az a legigazságosabb, ha az üzletrészek utáni kamatszerű osztalékot meghaladó nyereség azok között osztatik fel, a kik legfőképen járultak ahhoz, hogy a társaságnak nyeresége legyen, vagyis a tagok által igénybe vett kölcsönösszegek arányában. De ha ezt különösen a kiszámítás nehézségei miatt nem is fogadjuk el, a kölcsönvevők mindenesetre megkövetelhetik, hogy az üzletrészek utáni maximális osztalékon felüli nyereség legalább közvetve fordittassék az ő javukra olyképen, hogy az a tartalékalapba helyeztetik, a mely ez által nagyobb mértékben gyarapodván, a szövetkezet képessé válik arra, hogy a kölcsönadás feltételeit enyhítse. Esetleg már maga az a körülmény, hogy az osztalék a megállapított maximumon túl nem terjedhet, arra fogja indítani a szövetkezetet, hogy a kölcsönök után kisebb kamatot szedjen, holott az osztalék korlátlansága arra ösztönöz, hogy minél nagyobb kamat követeltessék. ...'A javaslatban megállapított 5°/o-os osztalék-maximum, a takarékpénztári betétek után fizetett kamatot és a nagyobb rizikónak kitett részvények árfolyama szerint számítandó osztalékokat tekintve, nem is mondható kevésnek; hogy pedig ez az osztalék is csak akkor fizethető ki tényleg, ha az üzletrész már teljesen* be van fizetve, ellenkező esetben annak javára Írandó: úgy is mint a tagokra nézve előnyös tőkemegtakaritási mód, úgy is mint a szövetkezet számára biztosított tőkének gyorsabb összehozására irányuló rendszabály egyaránt indokolva van. , ! A mi végül a veszteséget illeti, melyre nézve a javaslat 14. §-a intézkedik, legtermészetesebb, hogy az első sorban a tartalékalapból fedeztessék, a melynek éppen az a rendeltetésé; az abból ki nem kerülő veszteséget pedig a tagok ugyanabban az arányban viseljék, mint a melyben a nyereségben részesednek. A közelebbi eljárásra nézve leghelyesebb, ha addig, a meddig a tagoknak cselekvő űzlétrészköveteléseik vannak, a veszteség ezekből lejegyeztetik a helyett, hogy az üzletrész-