Képviselőházi irományok, 1896. XIII. kötet • 361-387. CXVIII-CXXVII. sz.
Irományszámok - 1896-379. Törvényjavaslat a gazdasági és ipari hitelszövetkezetekről
379. szám. 273 követelések épségben hagyásával például a veszteség befizetése rendeltetnék. Ha azonban a tartalékalap által nem fedezett veszteség nagyobb, mint a mennyit a tagok üzletrészeikre követelhetnek, akkor teljesen méltányos, ha az nem is követeltetik a veszteségnek egyenes befizetése, legalább az üzletrészekre kötelezett befizetések és a későbbi évek nyereségei fordíttassanak a veszteség törlesztésére, mert különben az az eset állhatna elő, hogy üzletrészek képződése az ujabb befizetések és a későbbi évek nyereségei által folytatódnék, a mellett azonban a veszteség magánál a társaságnál tovább maradna meg, illetve annak törlesztésére csak a tartalékalapra fordítandó összegek, vagy más források állanának rendelkezésre. Az alapszabályok egyébiránt a veszteségek fedezésére a rendes befizetéseken felüli befizetéseket is követelhetnek, nehogy a társaság esetleg csődbe kénytelenittessék menni. De minthogy ez a tagokra nézve fölötte súlyos lehet s eredeti felelősségüket a hitelezők irányában nem csökkenti: a javaslat ezt csak az üzletrész névértékének még egyszeres összegéig és csak az alatt a feltétel alatt engedi meg, ha azt nemcsak az igazgatóság, hanem a közgyűlés is elhatározza. 5. A 15—17. §§. a tagok felelősségéről intézkednek. Mig a kereskedelmi törvény a szövetkezetek szabad választására bizza, hogy minő felelősség mellett alakuljanak, vájjon korlátlan, vagy korlátolt s az üzletrészre szorított vagy azon túlmenő összegig korlátolt felelősség mellett, addig a javaslat 15. §-a bizonyos középmértéket követel, a mennyiben a felelősséget az üzletrész ötszörös összegében állapítja meg. Az ötszörös felelősség különösen az állam, illetve az országos központi intézet által nyújtandó támogatás biztossága érdekében szükséges, de ettől eltekintve is, lényegesen emeli a szövetkezetek hitelképességét. E felelősség kiterjesztését pedig, nevezetesen a korlátlan egyetemleges felelősségig, a javaslat azért nem engedi meg, nehogy a támogatásra szoruló egyének a szövetkezetbe való belépéstől egész vagyonuk koczkáztatása miatt visszariadjanak. Ezen kivül még más tekintetben is igyekezett a javaslat a tagok felelősségét biztosabb és egyenletesebb alapokra helyezni, a mennyiben ugyanis a 16. §-ban teljesen kizárja annak lehetőségét, hogy a szövetkezetnek a csődben ki nem elégített valamelyik hitelezője egyes tagokat külön egyéni keresettel megperelhessen, másfelől a 17. §ban a kivált tagokat vagy örököseiket nem mint a kereskedelmi törvény, a kiválástól számított egy évig, hanem csak a kiválás évének befejezésétől számitott hat hónapig tartja benn a felelősségben. Az egyéni keresetnek csak oly társaságoknál van jogosultsága, melyek kevés számú és oly tagokból állanak, a kikkel a hitelezők folytonos közvetlen érintkezésben lehetnek, mint például a közkereseti vagy legalább részben a betéti társaságnál. De a mely társaság már természeténél fogva nagyszámú tagokra van utalva, a kik a mellett folyton változnak s a kiket a hitelezők esetleg nem is ismernek: ott az egyéni kereset a legnagyobb visszásságokat és zavarokat eredményezi, mert véletlentől vagy szeszélytől függ? hogy ki ellen fog a hitelező s hány hitelező fordulni s ugyanazért valamennyi tag a legnagyobb bizonytalanságnak van kitéve. Ennek eleje van véve, ha az egyéni kereset mellőzésével a hitelezők követelései összesittetnek s az összes tagok által egyenletes arányban fizettetnek. A magyar szövetkezeti jog jelenlegi állapotát tekintve, különben az egyéni keresetnek már ma is csak csekély tere van, mert mig az 1868. évi német szövetkezeti törvény s a korlátlan felelősségű szövetkezeteknél az 1873. évi osztrák törvény is, a kivetési eljárást csak mint a szövetkezet internumát szabályozta, mely a hitelezők egyéni fellépését nem akadályozza; mig továbbá a mi kereskedelmi törvényünk kivetési eljárást nem is ismert, a hitelezők tehát e szerint még kevésbé voltak gátolva az egyéni kereset megindi tásában: addig a csődtörvény (1881: XVII. t.-cz. 257—261. §§.) a hitelezőkre való vonatkozással hozta be a kivetési eljárást olyformán, hogy a hitelezők egyénileg az egyes tagok ellen csak ennek ismételt alkalmazása után, vagyis már csak akkor fordulhatnak, mikor a kifizetetlen követelések úgyis kis összegre szállnak alá s a tagoktól előreláthatólag nincs KÉPVH. IROMÁNY. 1896- 1901, XIII. KÖTET. 35
