Képviselőházi irományok, 1896. XIII. kötet • 361-387. CXVIII-CXXVII. sz.

Irományszámok - 1896-379. Törvényjavaslat a gazdasági és ipari hitelszövetkezetekről

379. szám. 271 sités, a melynek elküldése állapítja meg egyúttal az általános elveknek megfelelöleg (v. ö. keresk. törvény 318. §.) a belépési nyilatkozat elfogadásának, tehát a tagsági minőség megszerzésének szabatos időpontját; 5. a bejegyzés a szövetkezeti tagok névjegyzékébe. Meg vagyok győződve, hogy e feltételek tökéletesen elégségesek arra, hogy a tagsági minőség s az abból folyó kötelezettségek iránti vitáknak eleje vétessék a nélkül, hogy azoknak teljesítése bármi tekintetben nehézségeket okozna. 3, A 10. és 11. §-ok a tagok üzletrészeiről intézkednek. A javaslat azt a sokat vitatott s a kereskedelmi törvény által is nyitva hagyott kérdést, vájjon kötelezendők-e szövetkezetek feltétlenül arra, hogy a tagok üzletrészekkel bírjanak? már azért is igenlő értelemben döntötte el, mert a tagok korlátlan felelősségét nem ismeri, a korlátolt felelősség mértékét pedig csak az üzletrészek alapján lehet egyenlő arányban megállapítani. De ettől eltekintve, a hitelszövetkezetek mindenesetre szilárdabb alapon nyugosznak, ha a tagok nemcsak személyükkel, hanem vagyonilag is járulnak a szövetkezet czéljához s a szövetkezet nemcsak idegen tőkékkel, hanem részben saját vagyonából is elégítheti ki a tagok hiteligényeit. E mellett az üzletrészek fokozatos befizetése a tagokat takaréktőkéhez juttatja, mely egyúttal az igénybe vett hitel fedezetére is szolgál. Magától értetik azonban, hogy a törvény csak egy üzletrész befizetésére kötelezheti a tagokat; ezenkívül még további üzletrészek jegyzése teljesen a tagok tetszésére van hagyva. Hogy az üzletrészek csak az illető tag nevére állíthatók ki, tehát bemutatása, miként a részvények, nem szólhatnak, szoros összefüggésben áll azzal, hogy a szövetkezetek nem tőkeegyesületek s hogy a tagsági jogok és kötelezettségek első sorban a tagok személyéhez vannak kötve s egyoldalúlag át nem ruházhatók. A javaslatban megállapított többszörös felelősség bemutatóra szóló üzletrészeknél nem is volna megvalósítható. Az, hogy az ületrészek névértéke legfelebb 100 koronában állapíttatott meg, annak az a czélja, hogy a szövetkezetek a segélyezendő kisgazdáknak és kisiparosoknak már a törvény által minél hozzáférhetőbbekké tétessenek; mig a névérték leszállításának tilalma azért mondatott ki, nehogy ez által a tagok felelősségének mértéke a hitelezők veszélyeztetésével csökkentessék. 4. A 12—14. §§. a tagoknak a szövetkezet nyereségében és veszteségében való részesedését szabályozzák. A kereskedelmi törvény sem a nyereség és veszteség megállapítására és felosztására, sem arra nézve, hogy mennyi fizethető ki a tagoknak a nyereségből 1 intézkedéseket nem tartalmaz, s ezért a javaslat szükségesnek találta a szövetkezetek természetének megfelelöleg e tekintetben kötelező szabályokat felállítani. A 12. §. mindenekelőtt kimondja, hogy az üzletrészek után kamatot fizetni nem szabad. Az üzletrészek ugyanazon tekintet alá esnek, mint a részvények, melyek nemcsak követelést képeznek a társaság, mint jogi személy irányában, hanem egyúttal oly tőkét alkotnak, mely a nyereség és veszteség minden esélyeinek ki van téve, a határozott kamatot élvező közönséges követelésektől tehát lényegesen különböznek. De a mennyiben a szövetkezetnek a mérleg szerint nyeresége is van, nem tanácsos, hogy az mindig egészen felosztassák és kifizettessék, hanem á szövetkezet megerősítésére okvetlenül szükséges, hogy bizonyos rész tartalékba helyeztessék. A kereskedelmi törvény ezt nem teszi kötelezővé, pedig a tartalékalap a szövetkezeteknél annál nagyobb fontossággal bir, mert midőn a tagok szabadon kiléphetnek, s a kilépés nemcsak személyükre terjed ki, hanem az üzletrészek visszafizetését is maga után vonja: a tartalékalap az egyedüli tőke, mely a szövetkezeteknél állandó, s mely őket a tagok néha veszélyessé válható fluctuatiójától némileg függetleníti. Másfelől a tartalékalap biztosítja a tagokat az ellen, hogy minden legkisebb veszteség mindjárt az üzletrészek csökkenését, vagy befizetéseket vonjon maga után; az által