Képviselőházi irományok, 1896. XIII. kötet • 361-387. CXVIII-CXXVII. sz.

Irományszámok - 1896-379. Törvényjavaslat a gazdasági és ipari hitelszövetkezetekről

379. szám. 269 ez iránt már az alapszabályokból tájékozást nyerhetnek, a szövetkezet igazgatóságára nézve is jó, ha a hitelnyújtás keretei előre meg vannak határozva s azokon túl nem terjeszkedhetik. Ez kizárja egyúttal azt, hogy némelyek túlságos kedvezményekben részesittessenek s a szövetkezet egyes hitelezésekből nagyobb veszteségeket szenvedjen. \. 3. Az 5. §. az alakuló közgyűlés határozatképessége és határozathozatala iránt intézkedik, a melyeket a kereskedelmi törvény csak a részvénytársaságra vonatkozólag szabályoz (155. §.), holott a szövetkezeteknél ily szabályok épúgy szükségesek. A javaslat megszabja egyúttal, hogy az alakuló közgyűlés az alapításban közreműködő hatóság vagy testület kiküldöttjének vezetése alatt tartandó meg, a ki a 6. §. értelmében az alapszabályokat, a közgyűlési jegyzőkönyvet s a czégbejegyzési kérvényt aláirni is tartozik. Ez a 2. §. szükségszerű folyománya s a legnagyobb biztosítékot foglalja magában arra, hogy a szövetkezetek alapítása kellő szakértelemmel és lelkiismeretességgel történjék. A résztvevő aláíróknak 14-ben megállapított száma, kétszerese annak, melyet a kereskedelmi törvény a részvénytársaságnál szab meg. A javaslatnak erre vonatkozó intézkedése abban talál indokolást, hogy a szövetkezetnél a részvétel lényegileg személyes, s hogy nagyobb számú tag szükséges ahhoz, hogy a szövetkezet működése már kezdettől fogva eredményes legyen. A szövetkezeti tagság személyes természete hozza egyúttal magával, hogy egyik tagnak sem lehet többszörös szavazata, még ha kivételesen több üzletrészt is jegyzett volna (10. §.). 4. A 6. §. második bekezdése gondoskodik arról, hogy mindenki megtudhassa azt, vájjon valamely szövetkezet a jelen törvény, avagy a kereskedelmi törvény általános határozatai szerint alakult-e, a mi annál szükségesebb, mert a gazdasági és hitelszövetkezetek külsőleg más hitelszövetkezetektől nem különböznek. Még tovább megy a javaslat azon szövetkezeteknél, melyek a központi intézet kötelékébe tartoznak. Ezek tagjaik vagyonára más hitelezőkkel szemben elsőbbségi jogokkal birnak (23. §.) s a központnak velük szemben is nagy előjogai vannak (60—64. §§.), miért is nem elég, hogy a közönség a czégjegyzékből nyerhessen tájékozást a köteléki viszonyról, a mi a czégjegyzék-biróság nagyobb távolsága esetében nehézséget okoz, hanem kívánatos, hogy arról minden tudakozódás nélkül is tudomást nyerjen, a mit a javaslat (51. §-a) az által tesz lehetővé, hogy a központi intézetbe való belépés magában a czégben is kitüntetendő. 5. A javaslat 7. §-a végül a gazdasági és ipari hitelszövetkezetek működésének területi határait állapítja meg. Csak szűkebb üzletterület mellett lehetséges, hogy a tagok egymás személyét és vagyoni viszonyait alaposan ismerjék, a mi a szövetkezet biztos ügyvezetésének föfeltétele. E mellett a szűkebb területen együtt lakó emberek egymással sok egyéb tekintetben is érdekközösségben állanak; ki van fejlődve közöttük az összetartóság érzete s az általuk alakított szövetkezetet is ezen szűkebb közösség kiegészítő alkatrészéül tekintik, a mely mint a szükségben segitő és a józan gazdasági törekvéseket előmozdító jótékonysági egylet nemcsak anyagi, hanem nagy erkölcsi hivatást is gyakorol. Csakis ilyen szűkebb területen és ily közösségi érzet mellett lehetséges, hogy a tagok a szövetkezet ügyvitelét folytonos figyelemmel kisérjék, azt éberen ellenőrizzék s általában a társaság ügyei és fejlődése iránt melegen érdeklődjenek. Annak, hogy a szövetkezet közvetlenül, akár fióktelepek utján nagyobb területre terjeszsze ki üzletét, csakis az lehet az indoka, hogy a szövetkezet minél több ügyletet kössön s minél nagyobb bevételekre és haszonra tegyen szert. Ámde ez a törekvés, a mily jogosult a nyerészkedésre irányuló társulatoknál, ép oly ellentétben áll a szövetkezet valódi természetével. Ugyanazért a javaslat 7. §-a azt rendeli, hogy a gazdasági és ipari hitelszövetkezetek fióktelepet nem állithatnak fel s működésüket a székhelyükhöz tartozó kerületen túl ki nem terjeszthetik. Nehogy azonban kisebb helyeken a szövetkezetek létesítése lehetetlenné váljék, meg kell tenni azt az engedményt, hogy a szövetkezeti kerületek több községet is magukban