Képviselőházi irományok, 1896. XIII. kötet • 361-387. CXVIII-CXXVII. sz.

Irományszámok - 1896-373. A képviselőház közoktatásügyi bizottságánek jelentése "a lelkészi jövedelem kiegészitéséről" szóló törvényjavaslat tárgyában

873. szám. 159 373. szám. A képviselőház közoktatásügyi bizottságának jelentése, „a lelkészi jövedelem kiegészítéséről" szóló törvényjavaslat tárgyában. »A lelkészi jövedelem kiegészitéséről« szóló törvényjavaslat ismét egy határozott és nagy előrelépés ama traditionális magyar egyházpolitika terén, mely a történelmi fejlődés alapján állva, az állam és egyház tárgyi hatáskörének gondos szétválasztása mellett nemcsak nem tekinti közönynyel az egyházaknak az állami czélok megvalósítását és előmozdító működését; hanem a törvényesen bevett vallásfelekezeteket feladatuk megoldásában — a felmerülő szükséghez és fenforgó viszonyokhoz képest — anyagilag is mindig támogatni kész. A jelen törvényjavaslat azon a ponton siet az egyházak segítségére, a hol a szükség valóban a legégetőbb és oly állapotok megszüntetését czélozza, melyek miatt már régen és méltán szégyenkezett a magyar közvélemény. Kizárólagos czélja ugyanis e törvényjavaslatnak az egyházak anyagi erejének elégtelensége következtében rosszul javadalmazott és a megélhetés súlyos gondjaival küzdő lelkészek anyagi helyzetén segíteni és részükre az állásukhoz illő tisztességes megélhetésnek minimumát állami hozzájárulással — az egyes felekezetek óhajához és meg-megujuló sürgetéséhez képest — intéz meny szerűen biztosítani. Ha már az állam nem zárkózhatik el ama feladat elöl, hogy a törvényesen bevett vallásfelekezetek sikeres működését tőle telhetőleg előmozdítsa: igen természetes és indokolt, hogy gondoskodó figyelme első sorban is az anyagi gondok miatt magasztos hivatásuknak teljes odaadással nem élhető lelkészek helyzetének javítására irányul; mert hiszen az egyházak működésének sikere legfőképen a lelkészi kar munkásságától függ, mely a néppel folytonos és közvetlen érintkezésben lévén, a nép életére, irányzatára, vallási és erkölcsi fejlődésére kétségtelenül a legnagyobb befolyással van. E feladat elérésére a javaslat — a bizottság felfogása szerint is — a leghelyesebb, a legjobban megválasztott utón törekszik. Amaz alapelvből indul ki ugyanis, hogy a lelkészeknek állásukhoz illő ellátásáról gondoskodni — az egyházak terhe és kötelessége; és hogy e szerint az állami támogatás csak ott és akkor van helyén, a hol és a midőn az egyházak e teher viselésére és e kötelesség teljesítésére elegendő anyagi erővel nem rendelkeznek; ehhez képest tehát a javaslat nem a lelkészek állami fizetésének, hanem a legtöbb nyugat-európai állam példája után indulva, az elégtelen lelkészi jövedelmek állami kiegészítésének rendszerét fogadta el, mely egyaránt megfelel a magyar