Képviselőházi irományok, 1896. XII. kötet • 322-360. , CVIII-CXVII. sz.
Irományszámok - 1896-357. A képviselőház igazságügyi bizottságának jelentése "a házközösségek megszüntetését tárgyazó 1885:XXIV. törvényczikk módositása iránt" benyujtott törvényjavaslat tárgyában
357. szám. ^293 357. szánt. A képviselőház igazságügyi bizottságának jelentése, „a házközösségek megszüntetését tárgyazó 1885 : XXIV. törvényczikk módosítása iránt" benyújtott törvényjavaslat tárgyában. A magyar határőrvidék polgárosítása a változott közjogi viszonyok folytán 1870—72-ben keresztülvitetvén,— szükségessé vált az ottani magánjogi viszonyoknak is megfelelő reformálása s ennek kiindulási pontját az előbbi katonai rendszerben gyökerező házközösségi viszonyoknak feloldása képezte. — Az 1873 : XXIX. törvényczikk e tekintetben megelégedett azon facultativ intézkedéssel, mely szerint a felbontást a jogosultak akaratától tette függővé. Azonban az ezen törvény életbeléptét követő 12 év alatt az illetők oly kis mértékben éltekezen jogosítvány nyal, hogy az 53.000-nél többre tehető házközösséguek csak mintegy 10°/o-a vette igénybe a törvény kedvezményét, úgy, hogy még 1885-ben is a fel nem oszlatott házközösségek száma 40 és 50 ezer között volt,— tőt itt-ott ezekhez még újon alakult közösségek is járultak. —E házközösségek vagyonai, a jogosultak kölcsönös utóöröklési igényei s egyáltalán az osztatlanság természetében fekvő nehézségek által oly mértékben voltak (s részben vannak ma is) korlátozva, hogy azok hitbizományszeríí megkötöttségüknél fogva nemcsak az érdekelt vidékek közgazdasági fejlődését, de az egyes családokon belül az illetők jogosult birtokforgalmi s hitelképességét lenyűgözvén — tarthatlan állapotokat teremtettek. — Ezek kifolyásaképen az érdekelt törvényhatóságok, de meg a gyakorlati élet elodázhatlan szükségletei is a gyökeresebb megoldást követelvén, — a törvényhozás szakítva a facultativ felbontás rendszerével — az 1885 : XXIV. törvényezikkben kimondotta a házközösségek hivatalból való kötelező felbontásának elvét 8 ennek keresztülvitelére külön eljárást statuált, — egyben azonban a tagsági jogosultak körét egy fix határidővel lezárván — s átmenetül is a múlt intézményekből a modern viszonyokra — a 25. s 28. §-okban a családapával szemben fenhagyta, sőt telekkönyvileg biztositni rendelte a gyermekek öröklési jogát. Az e törvényhez kötött várakozások azonban két irányban nem teljesültek; — jelesül a felosztási eljárással megbízott közigazgatási tisztviselők elégtelen száma s az eljárásnak is nehézkes volta miatt az újabban lefolyt 12 év sem volt elegendő a házközösségeknek már elvileg kimondott imperativ megszüntetését gyakorlatilag is keresztülvinni, a mennyiben még ma is nagyszámú házközösség vár felosztásra és pedig kétségen kivül ezek között vannak a legbonyolultabbak ; — másrészt pedig a hivatkozott 25. és 28. §-okban concedált öröklési jog a
