Képviselőházi irományok, 1896. XII. kötet • 322-360. , CVIII-CXVII. sz.

Irományszámok - 1896-357. A képviselőház igazságügyi bizottságának jelentése "a házközösségek megszüntetését tárgyazó 1885:XXIV. törvényczikk módositása iránt" benyujtott törvényjavaslat tárgyában

294 357. szám. várt közgazdasági előnyök bekövetkezését ú minimumra redukálta, sőt a legtöbb esetben kizárta s általán nagy visszaesést okozott — még az 1873-iki s előző törvényes állapottal szemben is, — a mennyiben azelőtt a közösség megszüntetésére elegendő volt a 18-ik életévüket betöltött családtagok többségének egyelő akarata, — ellenben az 1885 : XXIV. t.-cz. vagyis a mai jogrendszer értelmében ez nem elég, hanem úgy a felosztás- s illetve elidegenítéshez, valamint a birtokok megterheléséhez mindenegyes esetben az összes jogosultak, a hol kiskorúak ér dekelvék, —a gyámhatóság beleegyezése is szükséges, a melynek kieszközlése aztán a czéllal s a különben is oly deparcellazott határőrvidéki kis birtokok értékével arányban nem álló költség- s időveszteséggel jár; — a minek oka aztán a felosztási eljárás lassú és meddő volta — s a mellett azon általános gazdasági elhanyatlás, a mely a birtokok megkötöttségénél fogva lehetetlenné teszi az egyéni szerző tevékenységének kifejlődését s másrészt olcsó és gyors hitel igénybevételét; — aminek aztán ismét további következményeiül két, fölötte aggályos körülmény jelentkezik, t. i. 1-ör az, hogy a birtok nem lévén szabad, a tisztességes és olcsó kölcsön megszerzése ki van zárva, — a birtok állaga még a legjogosultabb esetekben is, a hol egyes családtagok kielégítése, nevelése avagy magának a csapásokkal sújtott gazdának megmentése tenné a kölcsönt szükségessé, — ez nem szerezhető meg, hanem azjllető családapa kénytelen magát a haszonélvezetet lekötni, — vagyis a legingatagabb és a családfentartás szempontjából legveszélyesb alapon keresni hitelt, — a mely hitel természetesen csakis ily zálogra támaszkodhatván — nyíltan vagy burkoltan, — de tényleg mindig uzsorakölcsönné fajul; — s 2-szor előidézi további következményeiben azt, ugy az amúgy is nagyobbrészt primitív berendezésű, még a század elejéni katonai uralom s akkori, — ma már túlhaladott szabályok szerint készült hitéltelekkönyvek a zavarnak és jogi bonyodalmaknak oly siralmas képét tárják fel, melyekkel szemben az államkormány nem maradhatott közönyös s azoknak a törvényhozás sem lehet tovább néma szemlélője, annál kevésbbé, mert az azonnali orvoslást ugy az érdekeltek maguk szakadatlanul, valamint a viszonyok hatalma is immár elodázbatlanul követelik. Ily viszonyokkal szemben a többször javaslatba hozott palliativ kísérletektől komoly eredményt várni nem lehetvén, — nem maradt más hátra, mint oly rendszabály javaslatba hozatala, a mely a létező s immár teljes nagyságukban felismert bajokat tudatos határozottsággal tereli a biztos javulás medrébe. — Ez pedig a lappangó ellentétes igényeknek s az örökösödés biztosítását czélzó korlátozások megszüntetése, vagyis a mindenkori családapa vagyonának ezektől való szabaddá tétele. — E rendszabálylyal szemben hosszú időn át s különösen az 1885. évi törvény megalkotásakor aggodalmas fontolgatás tárgyát képezte azon szempont: vájjon szabad-e, czélszerű-e a gyermekeknek ezen virtuális jogát, — mely a régi családközösségi rendszernek folyománya, — egy tollvonással — és pedig a múltra, a befejezett osztályokra is visszahatólag megszüntetni? E kérdésre a feleletet ma megadni könnyebb, mint valaha. Mert igaz ugyan, hogy a törvényhozásnak nem feladata a szerzett jogok cassálása^ sőt ellenkezőleg; — azonban mélyebben vizsgálva a kéx'dést — a következő eredményre jutunk, a mely t. i. épen az ellenkező megoldást involválja: jelesül: a határőrvidéki gyermeknek virtuális joga nem alapszik magánjogi jogczímen, hanem alapult előbb azon virtuális közjogi czímen, mely szerint neki — mihelyt fegyverfoghatóvá váll, — kötelessége volt a családi vagyonból őt illető rész állami egyen- és ellenértékeképen katonai szolgálatot teljesíteni s a ki ezt nem tette: annak a vagyonhoz sem volt joga. Ma, midőn ez a speeziális katonai kötelezettség az új általános védkötelezettség rendszere folytán megszűnt: ezzel együtt megszűnt a gyermeknek is e virtuális közjogi eredetű, azonban most már a magánjog terén nyilvánuló igénye. Ma mindenki egyformán védköteles, — e czímen tehát külön szerzett jogra nem hivatkozhatik. — De különben is a nagy alkotmányos átalakulások két irányban is rést ütöttek ezen aviticns jogrendszeren. Nevezetesen hazai jogrendszerünk is a szabad egyéni birtoklás alapjára helyezkedve, megszüntette az ősiségét s az ezzel kapcsolatos azon igényeket, melyeket az ősi családok tagjai latenter élveztek a családi birtokra