Képviselőházi irományok, 1896. VIII. kötet • 195-229., LIV-LXXXVI. sz.
Irományszámok - 1896-201. Törvényjavaslat a nyomdatermékek tudományos czélokra szolgáló köteles példányainak beküldéséről
201. szám. 79 Eme körülmény a Nemzeti Múzeum igazgatósága részéről, de a képviselőházban is, többszörös felszólalások tárgyát képezvén, Zichy Jenő gróf indítványának elfogadásával a képviselőház 1893. évi márczius hó 21-én tartott 185-ik üléséből utasította akkori hivatalbeli elődömet, hogy az 1848. évi XVII[. t,-cz. elavult és meg nem felelő 39. és 40. §§-ai helyett egy új, a fejlődött viszonyoknak teljesen megfelelő törvényt készítsen s azt mentől előbb terjeszsze be a képviselőháznak. Tárczám átvétele óta feladatomnak tekintettem e kérdésnek gyökeres megoldását. — Súlyt kellett azonban arra fektetnem, hogy egyrészt a tudományos érdek hivatott képviselőinek véleménye mentől alaposabban nyilvánulhasson, másrészt azonban alkalmat kívántam nyújtani arra is, hogy a nyomdatermékek beszolgáltatására kötelezettek a saját álláspontjukról teljesen tájékoztathassanak. — A különböző vélemények meghallgatása és mérlegelése alapján vezérelvül tekintettem azí, hogy a nyomdatermékek köteles beszolgáltatását oly mértékben és oly feltételek mellett biztosítsam, a mennyire azt a nemzeti tudomány érdeke megkívánja; viszont azonban arra is törekedtem, hogy a beszolgáltatásra kötelezettekre nagyobb megterhelés, mint a mennyit a tudományos czél okvetlenül megkövetel, ne háruljon. Ez elvek alapján a nyomdatermékek tisztán tudományos czélokra szolgáló köteles példányainak beszolgáltatásáról egy Önálló törvény alkotását véltem a közművelődési czél fontosságához mérten a legmegfelelőbbnek. — Sarkalatos rendelkezése a törvényjavaslatnak az, hogy annak alapján ezentúl sem lesz több példánynak, mint háromnak, beszolgáltatása kötelező, tehát nem több, mint a mennyit eddigi törvényeink is megállapítottak. — Ugyanis az 1848. évi XVIII. és az 1840. évi VI. törvényczikkek vonatkozó rendelkezéseinek hatályon kivül helyezése mellett, a '/• a zárt törvényjavaslat 1., 2., 3. és 4. §-ai szerint a nyomdatermékekből a Magyar Nemzeti •/. Muzeumot és a Magyar Tudományos Akadémiát, ugy mint eddig is, egy-egy példány fogja megilletni; ellenben a sajtórendészeti czélokia szánt harmadik köteles példány, az eddigi törvények és jogszabályok érintetlenül hagyása mellett (15. §. harmadik bekezdés) ezentúl is a közvádlónak lesz beszolgáltatandó azzal a kiegészítő rendelkezéssel, hogy e harmadik példány is a sajtórendészeíi nyilvántartás után szintén közérdekű tudományos czélra, az ország különböző vidékein létező, vagy ezentúl létesítendő muzeumok és könyvtárak gyarapítására lesz fordítható. * Az eddigi elavult rendelkezésekkel szemben azonban a törvényjavaslat a beszolgáltatás kötelezettségét szabatosan határozza meg, a nyomtatási és sokszorosítási eljárások újabb fejlődésének megfelelően és végül a beszolgáltatás elmulasztását kihágásnak minősíti s annak elkövetését pénzbüntetéssel sújtja, mely büntetőjogi következmény hiánya volt. oka annak, hogy a nyomdatermékek a hazai tudomány nagy veszteségére, mostanig még a Magyar Nemzeti Múzeumban is csak hézagosan voltak összegyűjthetők. Áttérve a törvényjavaslat egyes szakaszaiban foglalt rendelkezéseknek indokolására, az 1. §. szerint a Magyar Nemzeti Muzeumot s illetőleg a Magyar Tudományos Akadémiát megillető köteles példány — az eddigi nehézkes gyakorlattól eltérőleg — ezentúl nem a helyi hatóság utján, de közvetlenül lesz rendeltetése helyére megküldendő. A beszolgáltatásra e szakasz ezentúl is a nyomtatót — s nem, mint több más államban, a kiadót — kötelezi. A kiadónak kötelezése annyiból lett volna czélszerűbb, mert a kiadó kezéből kerül ki rendszerint a teljes példány, mig a nyomtató gyakran csak az egyes alkatrészeket, pl. a szöveget, a képes mellékletek nélkül, szolgáltatja. Minthogy azonban az 1848. évi XVIII. t.-czikk 39. §-a. — mely a sajtórendészeti példányokra vonatkozólag jövőre is érvényben marad — a köteles példányok pontos nyilvántartását a »nyomdabirtokos« kötelességévé teszi; minthogy továbbá a nyomdákat, mint ipari vállalatokat, a földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi minister 1884. évi október hó 23-án kelt 48.184. számú rendeletével /
