Képviselőházi irományok, 1896. VIII. kötet • 195-229., LIV-LXXXVI. sz.

Irományszámok - 1896-201. Törvényjavaslat a nyomdatermékek tudományos czélokra szolgáló köteles példányainak beküldéséről

80 201. szám. az 1884. évi XVII. t.-cz. (ipartörvény) alapján az iparhatóságok ellenőrzése alá helyezte ; minthogy végül az emiitett nyilvántartásban elkövetett mulasztást a belügyminister 1891. évi február hó 8-án 414. eln. szám alatt kelt rendeletével már kihágásnak minősítette, ezért hazánkban a köteles példányok beszolgáltatása a nyomtatók kötelezettségére volt legbiztosabban és az ellenőrzés teljes hatályával alapitható. A kiadó beszolgáltatási kötelezettsége akkor lép hatályba, ha a nyomtatvány Horvát-Szlavonországban, vagy a külföldön levő nyomdából került ki, mert e nyomdákra a jelen törvény intézkedései kiterjeszthetők nem voltak. A beszolgáltatás kötelezettségének alanyi meghatározására a »nyomtató« látszott a legalkalmasabb jelzésnek, mert a felmerült másféle jelzés, — u. m. »nyomdatulajdonos< vagy »nyomda-birtokos« — a másnemű ipari vállalatokkal kapcsolatos gépi sokszorosításokra ki nem terjedve, csupán a szorosabb értelemben vett nyomdákra korlátozhatná a kötelezettséget, s könnyen félremagyarázásra adhatna okot. Mig a »nyomtató« jelzése minden sokszorosítás előállítójára közvetlenül reá mutat, akár nyomdatulajdonos vagy birtokos, akár nem az. A külföldi törvények is kivétel nélkül beérik az »imprimeur-éditeur« és a »Drucker-Verleger« jelzésekkel. A 2. §. szövegezése — mely a Magyar Nemzeti Múzeumnak beszolgáltatandó köteles példányokat közelebbről határozza meg — igen beható megvitatásnak képezte tárgyát. Sokan hangoztatták azt, hogy azoknak a nyomdatermékeknek, melyek a Magyar Nemzeti Múzeumot megilletik, részletes taxativ felsorolása vétessék fel a törvénybe. E taxativ felsorolásra azonban senki sem vállalkozott, valószínűleg azért, mert az aligha volna lehetséges. A törvényjavaslat legfőbb czélja az, hogy a nyomdatermékek összesége, mint a nemzeti tudomány gazdag forrása, a maga teljességében legyen egy helyütt — rendeltetésénél fogva a legtermészetesebben a Magyar Nemzeti Múzeum Széchenyi-könyvtárában — megőrizhető. A nyomtatás és a gépi sokszorosítás sokfélesége, az eljárásoknak folytonos tökéletesítése és új módszereknek alkalmazása úgyszólván kizárja azt, hogy egy állandóságra számított törvény a tudományos érdekű nyomdatermékek minden faját tételenkint kimerilse. Oly hézagos lehetne egy ily felsorolás, hogy a törvény czélja csakhamar illusoriusnak bizonyulhatna. A külföldi törvényhozás régen megállapodásra jutott e kérdésben s valamint az idézett legújabb franczia sajtótörvény 4. §-a kimondja, hogy: »Les dispositions qui précédent sönt applicables á tous les genres d'imprimés ou de reproductions destinés á étre publiés«, úgy a többi törvények és rendeletek is minden nyomdatermékről szólanak általában s csak egy-két kivétel taxativ meghatározásával korlátozzák a beszolgáltatás kötelezettségét. Egyedül czélra vezetőnek és szabatos meghatározásnak kellett ezért tekintenem a jelen törvényjavaslat 2. §-ában a nyomdatermékeknek oly általános körülírását, mely minden megőrzésre érdemes példányra kiterjeszthető. Viszont határozott pontokban sorolja fel a 3. §. azoknak a nyomdatermékeknek és sokszorosításoknak nemeit, melyekre a beszolgáltatás kötelezettsége ki nem terjed. Nem szolgáltathat okot aggódásra az a felhozott körülmény sem, hogy a jelen törvényjavaslat életbeléptetése a Nemzeti Múzeum könyvtárát a beszolgáltatott anyagnak oly halmazával fogja megterhelni, melynek megőrzésére a hely, feldolgozására a munkaerő nem lesz elégséges. Az eddig évenkint beérkezett köteles példányok maximális darabszáma 4.000—5.000 volt; ezentúl a darabok száma 8.000-nél többre alig fog menni. Nem oly nagy tehát a különbség, hogy az a Nemzeti Múzeumnak más okoknál fogva különben is rendezésre váró szükséges felszabadítását a túltömöttség elhárítására lényegesen befolyásolná. Semmi esetre sem okozhat oly nehézséget a várható gyarapodás, mint a mily nagy, tudományos fontossággal bir a nyomdatermékeknek teljes összegyűjtése. A könyvkiadók és a nyomdászok emlékirataikban a törvényjavaslatnak sok intézkedése ellen szólaltak fel s a törvényjavaslatnak jelenlegi szövegezésében lehetőgle