Képviselőházi irományok, 1896. VIII. kötet • 195-229., LIV-LXXXVI. sz.

Irományszámok - 1896-201. Törvényjavaslat a nyomdatermékek tudományos czélokra szolgáló köteles példányainak beküldéséről

201. szám. 77 Melléklet a 201. számú irományhoz. Indokolás, ,a nyomdatermékek tudományos czélokra szolgáló köteles példányainak beküldéséről" szóló törvényjavaslathoz. A nyomdatermékek köteles példányainak beszolgáltatása a legtöbb európai államban a múlt század elejétől fogva — sőt részben még a XVI. század óta — törvényes szabályozáson alapszik. — Eredetileg a sajtó termékei felett gyakorolt censura, utóbb a rendőri felügyelet gyakorlása volt e beszolgáltatási kötelezettség érvényesítésének inditó oka — azzal kapcsolatban azonban a hatóságilag gyűjtött köteles példányokban felhalmozott anyag maradandó megőrzésénél főleg a tudományos értékesítés szempontja lépett csakhamar előtérbe s úgy azokban az államokban, a hol a censura még fennáll, valamint ott is, a hol a sajtószabadságot alaptörvények biztosítják, a köteles példányok beszolgáltatása a hatóságok részére s azok utján, vagy közvetlenül is a nyilvános könyvtárak gyarapítására, változást nem szenvedett, sőt ellenkezőleg a beszolgáltatás tudományos czélját a legújabban keletkezett törvények kiterjesztett és hatályosabb biztosítékokkal támogatják. — E tudományos czélnak fontossága abban rejlik, hogy a köteles példányoknak büntetőjogi következményekkel szentesitett bekövetelése nélkül a nemzeti irodalom teljes anyagának összegyűjtése lehetetlennek bizonyult. Az irodalmi és művészeti termékeknek legjelentéktelenebb, látszólag csak alkalmi érdekkel bíró sokszorosításai is a későbbi tudományos buvárlatnak fontos okmányokat szolgáltathatnak s ezért azoknak a nyilvános könyvtárakban való teljes megőrzése, a nemzeti közművelődés érdekében, a törvény oltalmát s a beszolgáltatásnak kötelezővé tételét jogosult alapra fekteti. A nemzeti irodalom és művészet sokszorosított termékeinek gyűjtése és közhasználatra bocsátása a nyilvános könyvtárakban érdekében áll egyszersmind a nyomtatóknak, a kiadóknak és a szerzőknek is, mert munkásságuk eredményét a pusztulástól és a feledéstől a nyilvános könyvtárak óvják meg a legbiztosabban, a szakkörök a nyilvános könyvtárakban szereznek leginkább összehasonlító tájékozást a bibliographiai és graphikai szempontból legtökéletesebb sokszorosítási eljárásokról. — Ez előnynyel szemben néhány köteles példány beszolgáltatását a nyomtatók s a kiadók annál könnyebben teljesíthetik, mert m'nden kiadásnál az esetleg hibás példányok kicserélése végett fölös példányok készülnek s maradnak rendelkezésre. A könyvtárak állaga azonban, minden óvintézkedés mellett is, az idők folyamán tűzveszélynek s másféle elemi károsodásnak van kitéve; a folytonos használat következtében az