Képviselőházi irományok, 1896. VIII. kötet • 195-229., LIV-LXXXVI. sz.

Irományszámok - 1896-195. Törvényjavaslat a m. kir. államvasutak hálózatán eszközlendő beruházásokról s e beruházások költségeinek fedezéséről

26 195. szám. A nagyobbodó széliforgalom akadály nélküli lebonyolithatására azonban egyik fökellék az, hogy Salgó-Tarján állomás berendezése fokozatosan kiegészíttessék oly módon és mérvben, hogy az üres kocsik akadálytalanul elhelyezhetó'k és a vonatok úgy összeállíthatók legyenek, hogy azok a budapesti és egyéb fontosabb viszonylatokban átrendezést útközben ne igényeljenek. Salgó-Tarján állomásnak már ez idő szerint mintegy 800 koósi napi forgalma van és ebbó'l a helyi szénfeladás részére 440—460 üres kocsi szükségeltetik. Ezen jelentékeny forgalom ellátására, illetve vonatok fogadására csak négy és üres kocsik elhelyezésére csak három vágány áll rendelkezésre, miért is ezeknek szaporítása elkerülhetetlen szükséges. Minthogy azonban Salgó-Tarján állomás oly kedvezőtlenül fekszik, hogy azt helyben bővíteni nem lehet, a nagyobb forgalom közvetitéséhez kötött követelményeknek csakis úgy lehet megfelelni, ha Salgó-Tarján előtt az állomással kapcsolatosan és annak kiegészítéseként alkalmas helyen egy rendező pályaudvar létesíttetik, annyi vágánynyal, hogy az üres kocsikat gyűjteni és másrészt a rakott kocsikat kiállítani, irányuk szerint rendezni és a rendezett vonatokat továbbítani lehessen. A jelzett rendező pályaudvar építésére 300.000 forintot irányoztunk elő, mely összeg a hatvan-salgótarjáni második vágánynyal egyidejűleg az 1898. és 1899-ik években fog egyenlő részletekben igénybe vétetni. V. czim. Pályaudvarok bővítésére 17,105.000 forint. 16. tétel: Fiume pályaudvar kibővítésére 4,000.000 forint. Fiume állomás bővítésére az 1895. évi XV. törvényczikkel megszavazott 9 millió forintból vasúti berendezésekre 367.000 irt volt fölhasználható. Minthogy azonban ezen összeg tulajdonképen az 1894-ben foganatba vett munkák födözésére fordittatott és 1895-ben e czélra más hitel nem engedélyeztetett, ennélfogva 1895-ben a bővítési munkáknak annyira sürgős folytatására már mi sem állott rendelkezésre. Pedig Fiúméban az emelkedő forgalom főkép az élénk forgalmi évad alatt mindinkább súlyosabbá teszi a helyzetet, mert az oda érkező és onnan továbbítandó teherárúk sokfélesége, az azok ki- és berakására szolgáló rakhelyek rendkívüli nagy száma, — mert több mint 120 helyen kell az árúkat ki- és berakni — de különösen a farakománynyal érkező kocsiknak a fa-rakhelyekre való kiállítása, lerakás czéljából való szétosztása, s azoknak sok esetben a lerakóhelyek szűk volta miatt hosszabb időn át való veszteglése, majd visszaállítása az állomásba, nemcsak a kocsik nagymérvű késését, tehát azok rósz kihasználását okozza, de a kezelést oly nehézkessé és bonyolódottá teszi, hogy élénk forgalom idején árútorlódások s e miatt gyakori panaszok elkerülhetlenek. Daczára annak, hogy 1894. évben a tengerben feltöltött területen az akkor rendelkezésre állott hitelből új rendező vágányok, és a Baross-fakikötőben újabb vágányzatok és utak létesíttettek, daczára, hogy a bajok enyhítésére egyes kivételes rendszabályok is alkalmaztattak, a többek közt, hogy a fával és kőolajjal megrakott kocsik már előzetesen a tehervonatoknál egyes összefüggő csoportokba rendeztessenek és igy rendezve érkezzenek Fiume állomásba: mindezen létesítmények elégteleneknek, a tett intézkedések csak palliativ eszközöknek bizonyultak és az időnként beálló torlódásokat meg nem szüntették, mert ezek orvoslása — miként alább kifejteni szerencsénk leend — csakis nagyobbszabású és nagy költségeket igénylő építkezések gyors végrehajtásától várható. Fiúméban már az előző években is érezhető bajok ismételten alkalmat nyújtottak arra, hogy a fenforgó nehézségek okai és azok elhárításának módozatai a legbehatóbban tanulmányoz-