Képviselőházi irományok, 1896. VII. kötet • 163-194., XLIII-LIII. sz.
Irományszámok - 1896-169. A képviselőház igazságügyi bizottságának jelentése "a bűnvádi perrendtartás életbeléptetéséről" szóló törvényjavaslat tárgyában
46 169. szám. zatok ellen használt perorvoslatok felülvizsgálata minden kivétel nélkül az új jogszabályok szerint történik. Az 5. §. első bekezdésének az igazságügyi kormány által formulázott ama szövegezése > mely szerint »Ha valamely újrafelvételi ügyben a főtárgyalás, illetőleg a járásbíróságnál a tárgyalás a bűnvádi perrendtartás életbelépése napján már ki volt tűzve, az eljárást az eddig illetékes bíróságok előtt és az eddigi eljárási szabályok szerint kell befejeznie, — már a 4. §-nál tüzetesen meg volt indokolva, mert ugyanazok az okok, melyek a nem újrafelvételi perekben arra vezettek, hogy a régi és új eljárási és hatásköri szabályok alkalmazásánál a választó vonal a tárgyalás kitűzésére helyeztessék, itt is teljes mértékben alkalmazást nyernek. Mindazáltal itt még egy új alineát kellett felvenni, mely szerint: *Az eddigi jogszabályok szerint befejezett ügyekben az ujrafelvétel megengedhetőségének feltételeit a bűnvádi perrendtartás rendelkezései szerint, ha pedig a korábbi jogszabályok a terheltre nézve kedvezőbbek, az utóbbiak szerint kell megítélni.« Ezen intézkedés felvételét az tette szükségessé, hogy a perújítás feltételeire nézve a mai 'joggyakorlat és illetőleg a Királyhágón túl érvényes osztrák bűnvádi perrendtartás intézkedései több irányban nem egyeznek meg az új bűnvádi perrendtartás rendelkezéseivel, így például az osztrák bűnvádi perrendtartás szerint a vádlott, kit bizonyítékok elégtelensége miatt mentettek fel, teljes felmentése végett az ügy újrafelvételét kérelmezheti mig az új bűnvádi perrendtartás, mely csak a feltétlen felmentést ismeri, ily okból természetesen nem enged újrafelvételi. Miután általános és az 1878 : V. t.-cz. 2. §-ában is kifejezésre jutott szabály az, hogy az átmeneti időszakban az a szabály alkalmazandó, mely a terheltre kedvezőbb, ennélfogva a bizottság szükségesnek tartotta az 5. §-hoz a fentebb idézett ily tartalmú szabályt felvenni. A javaslat 7. §-át a bizottság azon feltétel alatt fogadta el változatlanul, hogy annak harmadik bekezdésében a »jogegység érdekében használt perorvoslat« azt a jogorvoslatot jelenti, a melyet a koronaügyész a törvényt sértő, jogerős birói határozat vagy intézkedés ellen a B. P. 441. §-a értelmében közvetlenül a kir. Guriánál jelent be. Ezzel szemben a kir. Curia teljes ülésének a jogegység érdekében történt elvi kijelentései ezentúl is teljes ülési tanácskozás és megállapodás tárgyai fognak maradni. A 8. §. kapcsán a bizottság szükségesnek véli kiemelni azt, hogy magától értendőnek ártja, mikép egy törvényszéknél két vagy több vádtanács is lesz szervezhető és fog működhetni. A bizottság a 11. §. első bekezdését, mely szerint »az ügyészségi megbízott a szolgálat megkezdése előtt hivatali esküt tesz«, törölte, mert az ügyészségi megbízott rendszerint vagy az ügyvédek vagy a köztisztviselők közül fog kirendeltetni, miután pedig az ügyvédek s közhivatalnokok már tettek esküt, fölösleges velük külön esküt tétetni s pedig annál inkább, mert alkalmaztatásuk úgy is ideiglenes természetű s tőlük e megbízás bármikor elvonható (10. §.). — Ha pedig oly egyén rendeltetik ki ügyészségi megbízottul, a ki sem nem ügyvéd, sem nem köztisztviselő, fölösleges s tárgytalan evvel hivatali esküt tétetni, mert a mint említve volt, az ügyészi megbízott állása ideiglenes s az állandóság jellegével nem bir. A javaslatban nem volt rendelkezés arról, hogy az ügyészségi megbízott fegyelmi szempontból mily hatóságnak van alárendelve; eme hiányt pótlandó, a bizottság egy új szakaszt vett föl, mely szerint: »Az ügyészségi megbízottra nézve T ez az alkalmaztatása rendes fegyelmi hatóságának jogkörén nem változtat.« Ezen szabály szerint, ha az ügyészségi megbízott ezen minőségében fegyelmileg megtorlandó cselekményt vagy mulasztást követ el, rendes fegyelmi bírósága fog felette ítélni.
