Képviselőházi irományok, 1896. VII. kötet • 163-194., XLIII-LIII. sz.
Irományszámok - 1896-169. A képviselőház igazságügyi bizottságának jelentése "a bűnvádi perrendtartás életbeléptetéséről" szóló törvényjavaslat tárgyában
169. szám. 47 Ha pedig az ügyészségi megbizott sem nem ügyvéd, sem nem köztisztviselő, vagyis nincs oly állásban, melynek fegyelmi hatósága van, akkor, — miután a B. P. 73. és 75. §-a szerint az ügyészségi megbizott is az ügyészség tagja, — magától értetődik, hogy ilyen esetben ellene a kir. ügyészek s alügyészek fegyelmi hatósága fog eljárni, — a mi egyébként az ügyészi utasításban tüzetesen szabályozva lesz. A törvényjavaslat 14. §-a szerint: »a mennyiben alkalmas egyének hiányában, ügyészségi megbizott kirendelhető nem volna, addig, inig a hiány pótolható, a kir. járásbíróságoknál a tárgyalás, a bűnvádi perrendtartás 539. §-a első és 541. §. ötödik bekezdésének rendelkezéseitől eltérőleg, ügyészségi megbizott jelenléte nélkül is megtartható. Ily esetekben a királyi ügyészség a kir. járásbiróság előtt a vádat az ügyészségi utasításban megállapítandó módozatok szerint képviseli.« A bizottság ezt a szakaszt egészen törölte, mert a vádelven, — mely pedig a B. P.-nak egyik oszlopa, — nagy rést ütne; s mert kellő díjazás mellett ügyészségi megbizott minden járásbíróságnál lesz alkalmazható. Az elvet tisztán pénzügyi okokból feláldozni nem szabad, főkép midőn a vádelv érvényesülése csekély anyagi áldozat révén megtörténhetik. A mint már e jelentés általános részében érintve volt, az utóbbi időkben felmerült sajtó útján elkövetett kihágások s az e tárgyban hozott ítéletek szükségessé tették azt, hogy eme kihágások a hatáskör szempontjából szabályoztassanak. Ebből a czélból a bizottság a 15. §. II. pontját ekkép szövegezte: »II. A nyomtatvány útján (1878. évi V. t.-cz. 63. §.) elkövetett bűntettek vagy vétségek, úgyszintén a törvényben megállapított és nyomtatvány útján elkövetett kihágások eseteiben, kivéve a 16. §. 2. és 3. pontjában felvett bűncselekményeket«. A bizottság által elfogadott szövegezés csak a törvényben meghatározott és nyomtatvány útján is elkövethető kihágásokról rendelkezik, de nem intézkedik azokról, melyek ministeri rendeletben, törvényhatóság stb. által kiadott szabályrendeletben vannak statuálva. Ez által a bizottság azt akarta kifejezni, hogy a ministeri rendeletben és a törvényhatósági vagy városi szabályrendeletben nem lehet megállapítani olyan kihágásokat, a melyek' ha nyomtatvány útján követtetnének el, sajtókihágásokat képeznének. A bizottság ki akarta zárni, hogy ministeri rendelettel vagy törvényhatósági vagy városi szabályrendelettel a sajtószabadságot érintő kihágásokat statuálni lehessen, mert a bizottság attól tartott, hogy ezen a módon egyes közigazgatási hatóságok a sajtónak szabad működését korlátozhatnák. A bizottság a 16. §. 2. pontját — elfogadva az igazságügyi kormány indítványát — következőleg állapította meg: »a nyomtatvány útján elkövetett és az 1878: V. t.-cz. 359. és 361. §-ai szerint büntetendő rágalmazás és becsületsértés, a mennnyíben a s nem a ^ 1878. évi V. t.-cz. 363. és 461. §-aiban meghatározott személyek ellen volt elkövetve; habár a rágalmazás vagy becsületsértés nem is vonatkozik a sértett közhivatásának gyakorlására.« A bizottság ezen szöveg megállapításánál, amaz elvi okokon felül, melyekre a jelentés általános részében már utalás történt, figyelembe vette azt, hogy az esküdtbíróság hatáskörébe kell utalni mindazokat a cselekményeket, melyek az alkotmányt és közszabadságot habár távolról is érintik. Ilyen cselekményeknek tartja a bizottság azokat a rágalmazásokat és becsületsértéseket, melyek a btk. 262. vagy 461. §-ában meghatározott személyek ellen voltak elkövetve; mert a közfunclionáriusok és közhivatalnokok a közügy s közbizalom letéteményesei lévén, ezek bármily vonatkozásban támadtassanak is meg a sajtó által, a közérdek megóvása szempontjából a polgártársaikból választott népbirák ítélkezése alól el nem vonhatók.
