Képviselőházi irományok, 1896. VII. kötet • 163-194., XLIII-LIII. sz.

Irományszámok - 1896-169. A képviselőház igazságügyi bizottságának jelentése "a bűnvádi perrendtartás életbeléptetéséről" szóló törvényjavaslat tárgyában

42 169. szám. miatt indított eljárásban a közhatalom • functionariusainak hivatalos eljárását kell elbírálni, — az esküdtbirőságok elé utaltassanak, — e helyütt elégségesnek mutatkozik annak kiemelése, hogy ez az indítvány, — mely a codificatorius szempontból jelentőséggel biró nyugoti tör­vényhozások többségének álláspontjával is ellentétben áll, — elfogadása esetében arra vezetne, hogy az esküdtbirőságok teendői körülbelül megkétszereződnének, s az új intézmény ki volna téve annak, hogy mindjárt életbe lépésének első idejében, midőn az állampolgárokra háruló új munkateher egyébként is leginkább érezhető lesz, — népszerűtlenné váljék. Minthogy az 1880. évi XXXVII. t.-cz. 39. § ának második bekezdése, — egybevetve azt az 1848. évi XVIII. t.-cz. 17. §-ának első mondatával,— részben a bírósági gyakorlatban, részben pedig a sajtó képviselői részéről eltérő értelmezésekre adott okot; minthogy továbbá a bizottság többségének felfogása szerint léteznek tőrvényeinkben megállapított olyan kihágások, melyeket, — különösen a mennyiben ezt a törvény világosan kimondja (p. 1879. évi XL. t.-cz. 39. §.), — nyomtatvány útján el lehet Jcövetni: ezeknél fogva a bizottság e tárgyban kifejezett rendelkezés szükségét látta fenforogni, még pedig abban az irányban, hogy a törvény által megállapított azok a kihágások, a melyek nyomtatvány útján is elkövethetek, a mennyiben nyomtatvány útján tényleg elkövettettek, — mindig esküdtbíróság elé tartoznak (15. §. II. pont), mert azok az esetek többségében olyan természetűek, hogy elbírá­lásuk a sajtószabadság érdekeit közvetlenül érintheti. Kimerítő, sokoldalú és beható vita tárgyává volt téve a 16. §. 2. pontjának ren­delkezése. Azok az okok, melyek alapján a hivatkozott pont lényegének fentartása mellett, — az igazság­ügyi kormány által javasolt s a gyakorlatban felmerülhető kétségeket eloszlató, új, szabatosabb szövegben fogadtatott el, — a jelentés különös részében vannak felsorolva. Hangsúlyozni kell azonban már e helyütt, hogy a bizottság nagy többsége elfogadta a javaslat azon elvi álláspontját, hogy az esküdtszék hatásköre a nyomtatvány útján elkövetett rágalmazás és becsületsértés tekintetében a magánegyének becsületének védelme érdekében korlátolandó. A bizottság többsége nem osztotta azoknak aggályát, kik a magánegyének ellen elkö­vetett rágalmazás és becsületsértés megtorlásának az esküdtbiróságoktól való elvonásában az 1848-iki sajtótörvénynyel proclamált sajtószabadságnak vagy éppenséggel az alkotmánynak megsértését látják. E feltevést már az a körülmény a leghatározottabban kizárja, hogy a javaslat a közhivatalnokok (1878. évi V. t.-cz. 461. §.) és a közfunctionariusok (1878 : V. t.-cz. 262. §.) ellen nyomtatvány útján elkövetett rágalmazás és becsületsértés eseteit, az esküdtbirő­ságok hatáskörébe utasítja, tehát mindazokban az esetekben, a melyek az alkotmány vagy a közszabadság védelmének érdekét érinthetik, az eddigi jogot változatlanul fentartja és a sajtó részére meghagyja mindazokat a garantiákat, a melyeket az esküdtbirósági eljárás nyújt. A kizárólag magánegyénék ellen elkövetett rágalmazás és becsületsértés azonban ezen a körön teljesen kivül áll, és ezen bűncselekmények megítélésének a törvényszékekre ruházása a sajtó­szabadságot már csak azért sem érintheti, mert ezen bíróságok előtt, a melyekre a törvény­hozás számos fontos és a közérdeket mélyen érintő cselekmény megítélését bizza, — a sajtó­szabadság is bizonyára megtalálja a kellő védelmet azokban az esetekben, midőn a magán­becsület bírálatába a közérdek szempontjából jogosan bocsátkozott. A javaslat álláspontjának támogatására a bizottságban utalás történt arra is, hogy az esküdtbiróságoktól, azok tehermentesítése szempontjából, mindazokat az ügyeket el kell vonni, a melyek megbírál ására a szakbiróság épen úgy alkalmas. A hivatalos adatok szerint az utóbbi években magánvád ^alapján évenként átlag 150— 200 sajtóper volt nyomtatvány útján elkövetett rágalmazás és becsületsértés miatt indítva.

Next

/
Oldalképek
Tartalom