Képviselőházi irományok, 1896. VII. kötet • 163-194., XLIII-LIII. sz.

Irományszámok - 1896-169. A képviselőház igazságügyi bizottságának jelentése "a bűnvádi perrendtartás életbeléptetéséről" szóló törvényjavaslat tárgyában

169. szám. 41 Az átmeneti és életbe léptető rendelkezéseknél (3—6. §-ok) az igazságügyi bizottságnak minden tagját az az óhaj vezérelte, hogy egyrészről az igazságszolgáltatás czéljainak inkább megfelelő új hatásköri és eljárási szabályok a folyamatban levő ügyekben is minél tágabb körben alkalmazást nyerjenek, másrészről mégis az új szabályoknak a már megindított ügyekben való alkalmazása zavart ne okozzon és a régi szabályok szerint már teljesített eljárási cselekmények hatályon kivül helyezése elkerültessék. E csélokat a 4. és 5. §-oknak az igazságügyi kormány által javasolt, a bizottság által egyhangúlag elfogadott, s a jelentésnek különös részében tüzetesen indokolt, új szövege teljes mértékben biztosítja. Nem vonható kétségbe, hogy a járásbíróságok előtti büntető eljárást ez idő szerint szabályozó 1880. évi 2265/1. M. E. számú rendelet nem valósítja meg a vádrendszer lényegét, minélfogva büntető bíróságaink legalsó fokozata, előtt,— legalább a köz vád alapján indítandó ügyekben, — ez idő szerint a vádrendszer formájába öltöztetett nyomozó eljárás van hatályban, s a bíró a vádlónak, a védőnek s az ítélő bíróságnak teendőit önmaga teljesíti. Minthogy pedig az igazságügyi bizottság egyértelműleg meg van győződve annak a nézetnek helyességéről, hogy az anyagi igazságnak érvényre emelését első sorban a vádrendszer s az ennek folyománya gyanánt érvényesülő szóbeli, contradictorius eljárás és közvetlenség biztosítják leginkább: ezeknél fogva a bizottság mellőzhetlenül szükségesnek tartja a javaslat 9—14. §-aiban foglalt azokat a rendelkezéseket, a melyek az ügyészségi megbízottak intézményének szervezése által biztosítják azt, hogy a kir. járásbíróságok előtt a vád necsak az eddigi módon, irásbelileg, a tárgyaláson pedig csak ritka kivételképen, hanem a vádrendszer lényegének megfelelően legyen képviselve. A javaslatnak leglényegesebb rendelkezései azonban azok, melyek a büntető bíróságok hatáskörét határozzák meg. Ezek közül a bizottságnak már a jelentés általános részébén nyilatkoznia kell esküdtbiróságaink hatáskörének szabályozásáról (15. §.); továbbá a nyomtatvány útján magánegyén ellen elkövetett rágalmazási és becsületsértési ügyekben a kir. törvényszékek hatásköréről (16. §. 2. pont); végre a járásbíróságok hatáskörének kiterjesztéséről (17. §.)• Több mint egy évszázad telt el azóta, hogy Francziaország Anglia példájára meghonosította az esküdtbiróság intézményét és ezen idő óta minden jogállam törekvése oda irányult, hogy igazságügyi intézményei sorában az esküdtbiróság helyt foglaljon. És habár több államban az esküdtszék ellen éles támadásokat intéztek is, a fejlődésének hazájában évszázadok óta meggyökeresedett, hatalmas intézmény mindenütt diadalmasan kiáltotta az élet és a gyakorlat tűzpróbáját és reczipiáltatván minden culturállamban, — az objectiv jogászi bírálat tanúsága szerint pótolhatatlannak bizonyult annak folytán, hogy a vádrendszert, a közvetlenséget és szóbeliséget csak az esküdbirósági eljárásban lehet igazi értelemben megvalósítani. Nem szenvedhet kétséget, hogy ez az intézmény, — különösen ha az ország viszonyainak megfelelően alkottatik, — a büntető igazságszolgáltatás terén hazánkban is üdvös eredményeket fog teremni. Betetőzést nyer ez által bírósági szervezetünk is és megvalósulást nyernek a 40-es éveknek az igazságügyi reformok körül kezdett nagy küzdelmei. A benyújtott javaslat a bizottság meggyőződésével is találkozott, midőn az esküdtUróságok hatáskörét a nem nyomtatvány útján elkövetett bűntettek legsúlyosabb eseteire kiterjeszti és a bizottság többsége épen az intézmény érdekében s az esküdtszolgálatra kötelezett állampolgárok túlterhelésének megelőzése szempontjából, az átmenet idejére teljesen megfelelőnek találja az esküdtbiróságoknak a 15, §-ban megállapított hatáskörét.- ;. Szemben a bizottság egyes tagjai által hangoztatott ama kívánalommal, hogy mindazok a bűntettek és vétségek, melyek az állam alapintézményei ellen irányulnak, vagy a melyek KÉPVH. IROMÁNY. 1896 1901. VII. KÖTET. 6