Képviselőházi irományok, 1896. VII. kötet • 163-194., XLIII-LIII. sz.

Irományszámok - 1896-166. A képviselőház igazságügyi bizottságának jelentése "az esküdtbiróságokról" szóló törvényjavaslat tárgyában

20 166. szám. bizottság elnöke a törvényszék elnöke, tehát a bizalmi férfiak jegyzékét is ő hozzá kell beküldeni és mert az esküdtbíróság elnökének működése csak a szolgálati lajstrom megállapítása után kezdődik. (21. §.) Miután előfordulhat, hogy egy esküdtbiróság területén több törvényhatóság van, s viszont egy törvényhatóság területén több esküdtbiróság is működhetik, rendelkezést kellett felvenni arról is, hogy ilyen esetben a bizalmi férfiak számaránya hogy oszlik meg. A bizottság a harmadik bekezdésbe »közhivatalnok« helyett: köztisztviselőt vett fel, mert a 4. §. 2. pont is ezt a megjelölést használja, és mert az 1883 : I. t.-cz. czímfelirata szerint ez a törvényes terminológia. Végül a harmadik bekezdés szórendjét a bizottság ekkép állapította meg: >köztisztviselő bizalmi férfi nem lehet«; mert az eredeti szövegnek (Bizalmi férfi közhivatalnok nem lehet) az volt az értelme, mintha az, a ki bizalmi férfi, közhivatalba soha vagy legalább is abban az évben, mikor bizalmi férfi, — nem léphet; — holott a javaslatnak az a ratiója, hogy a ki jelenleg köztisztviselő, az bizalmi férfivá ne legyen megválasztható, s nem az, hogy a ki bizalmi férfiúvá megválasztatott, közhivatalba ne léphessen, i9. §,••; A szakasz második bekezdésébe az »igénybe vették* szavak helyett a bizottság a magyarosabb hangzása »érvényesitették« kifejezést vette fel. Ezenkívül törölte az 5. és 6. pontokat. Az 5. pont ugyanis, mely szerint ugyanabba a szolgálati lajstromba együttesen fel nem vehetők, »a kiknek egyike a másiknak gyámja vagy gondnoka volt«, azért nem helyes, mert e szerint az együtt alkalmazás akkor is ki volna zárva, ha a gyámság vagy gondnokság már évekkel azelőtt megszűnt. — Ha pedig a gyámsági vagy gondnoksági viszony a jelen időre korlátoltatnék, akkor a rendelkezésnek semmi értelme sem lenne, mert a gyámság és a gondnokság alatt levők nem esküdtképesek (4. §. első bek., 5. §. 5. p.), következéskép az egész pontot ki kellett hagyni. De ki kellett hagyni a szakasz 6-ik pontját is, mert az, a ki a szolgálati lajstromba felvett esküdttársának fizetésében áll, nincs oly függő viszonyban, hogy ez okból már a priori azt lehetne vélelmezni, hogy ezen viszony hatása alatt nem lesz képes meggyőződésének min^ den befolyástól menten való független nyilvánítására. Ha mégis előfordul olyan eset, hogy ezen viszony az esküdt megbízhatóságát aggályossá teszi, módjukban áll a feleknek ezt az esküdtet a sorsolás alkalmával visszavetni. 20. §. Miután ezen szakaszban csak az van világosan kifejezve, hogy a lajstromokat a törvényszék, tehát nem a 14. §-ban emiitett vegyes bizottság egésziti ki, de nincs meghatározva az, hogy a törvényszék ezen eljárásnál mily szabályokat köteles szem előtt tartani, ennélfogva szükséges volt a 15., 16., 17. §-okra hivatkozni. 24. §. A bizottság ezen szakasznál egyrészt túlságosan szigorúnak tartotta azt, hogy a kötelességszegő esküdt mindjárt az első alkalommal ezer koronáig terjedhető pénzbirsággal legyen büntethető, másrészt hiányosnak tartotta a szakasz szövegezését, mert ismétlés ' esetében egy külön maximumot nem állapit meg s mégis kijelenti, hogy ismétlés esetében ^súlyosabb .büntetést kell kiszabni. Ha már most a bíróság az első alkalommal a maximumot állapítaná meg, a törvény imperativ rendelkezésének nem tudna megfelelni, ha ismétlés esetére egy külön