Képviselőházi irományok, 1896. VII. kötet • 163-194., XLIII-LIII. sz.
Irományszámok - 1896-166. A képviselőház igazságügyi bizottságának jelentése "az esküdtbiróságokról" szóló törvényjavaslat tárgyában
166. szám. 19 Végül a bizottság az utolsóelőtti bekezdésbe felvette azt, hogy a névjegyzékbe csak »lehetöleg« kell feltüntetni azt, hogy az esküdtképes polgár a névjegyzékben előforduló egyének melyikéhez áll a 19. §-ban meghatározott viszonyban. Szükséges volt ezt két okból felvenni; először azért, mert nagyobb városokban úgy sem lehet apodicticus biztonsággal megállapítani az emiitett viszony fenforgását; másodszor azért, mert a javaslat imperative szólván, hogy az illető tisztviselő kötelességszegést ne kövessen el, gyakran kénytelen lett volna széles alapon nyomozást teljesíteni, a mi az alaplajstrom kellő időben való beterjesztését megakadályozta volna. 10-12. §§. Miután az alaplajstromok összeállításának idejét májusban állapította meg a bizottság, ehhez képest a 10., 11., 12. §§-ban foglalt határidőket is megfelelően módosítani kellett. Ezen kívül a ll.§-ba » főszolgabírói hivatal« helyett: »főszolgabirót« vett fel a bizottság, mert az alaplajstrom összeállítása körüli tenni valók nem a főszolgabírói hivatal, hanem a főszolgabíró hatáskörébe tartoznak. 13. §. A bizottság eme szakaszt egészen újra szövegezte, s pedig a következőleg: »Ha az alaplajstrom október hó első napjáig be nem érkezett, a törvényszék elnöke az igazságügyi ministemek jelentést tesz, a Jci a lajstrom Összeállítása iránt saját hatáskörében intézkedik; esetleg elrendelheti, hogy az a késedelmes tisztviselő költségére állittassék össze.«. A bizottság a javaslat eredeti szövegét elvi okokból nem fogadta el. — A javaslat szerint ugyanis késedelem esetén az alaplajstromot a főispán állíttatta volna össze. — Ez az intézkedés ellentétben áll az 1869 : IV. törvényczikk 1. §-ával, mely az igazságszolgáltatást a közigazgatástól elválasztja; de ellentétben áll a bíróságok hierarchiai szervezetével is, mert ha az alaplajstromot a közigazgatási tisztviselő be nem küldi, ez hivatali kötelességét szegi ugyan meg, de egyúttal az igazságszolgáltató hatalommal szemben a kölcsönös jogsegélyt is megtagadja. Ilyen esetben pedig a törvényszék elnöke közjogilag helyesen csakis az igazságügyi ministerhez fordulhat, a ki saját hatáskörében intézkedik a lajstrom összeállítása tárgyában, esetleg elrendelheti, hogy a lajstrom a késedelmes tisztviselő költségére állittassék össze. Í4. §. Az igazságügyi bizottság a felszólalásokat elintéző s az évi lajstromot egybeállító bizottságokat akkép tartja szervezendőknek, hogy az elnökön kivül egy biró s három bizalmi férfi vegyen azokban részt. Az esküdtszék ugyanis népbiróság; szükséges tehát, hogy eme jellege az egész vonalon s igy már a lajstromok egybeállításánál is kidomborittassék. Ez a czél pedig csak úgy érhető el, ha a bizalmi férfiak többségben lesznek; eme czél elérése végett a szakbirák számát egyre kellett redukálni, a bizalmi férfiak számát pedig háromra kellett felemelni. Ily módon elérjük azt, hogy esküdtszéki intézményünk eredeti jellegét megőrzi s oly polgárok fognak polgártársaik felett ítélni, a kiket maguk a polgárok választottak ki az alaplajstromokból. 18. .§. Miután a bizalmi férfiak száma a 14. §-ban háromra emeltetett fel, ennélfogva a törvényhatóság bizottsága által választandó bizalmi férfiak számát is tizenkettőre kellett felemelni. Ha pedig egy esküdtbíróság területén több törvényhatóság van, minden törvényhatóság hat-hat bizalmi férfit választ. Az első bekezdésben az »esküdtbíróság« elnöke helyett a bizottság »azm törvényszék' elnökét* vette fel, a melynél az esküdtbíróság szervezve van; mert a 14. §. szerint a vegyes 3*
