Képviselőházi irományok, 1896. VII. kötet • 163-194., XLIII-LIII. sz.

Irományszámok - 1896-166. A képviselőház igazságügyi bizottságának jelentése "az esküdtbiróságokról" szóló törvényjavaslat tárgyában

A bizottság ez alapon elfogadta a kiválasztást, hozzájárult ahhoz is, hogy a kiválasztást teljesítő testület a független birói elemből és a törvényhatóság küldöttjeiből állittassék egybe. A bizottság összeállításánál azonban többséget akart biztosítani az önkormányzati elemnek a birói elemmel szemben, s azért a javaslattól eltérően ugy állította össze a bizottságot, hogy annak három tagja a törvényhatóság küldöttjeiből álljon, kik egy törvényszéki bíróval együtt az illetékes törvényszék elnökének vezetése alatt teljesitik fontos feladatukat, döntenek a beadott felszólamlások felett és Összeállítják az esküdtek évi lajstromát. Eltekintve attól, hogy a törvényhatóság küldöttjei az esküdtképes férfiak személyi tulajdonait jobban ismerik, mint a birák, visszásnak tűnt fel a bizottság előtt az, hogy az évi lajstrom egybeállításánál a bíróságnak úgyszólván döntő befolyás adassék, holott az esküdtszékek ép azért létesíttettek, hogy a büntető jogszolgáltatás terén az állampolgárok és a társadalom jogérzete érvényesüljön. Éhhez járul, hogy politikai természetű ügyekben s mozgalmas időkben, midőn a végrehajtó hatalom szemben áll a polgárok politikai meggyőződésével, az esküdtlajstromok összeállításánál kerülni kell mindént, a mi a bírákra azon gyanút háríthatná, hogy a kiválasztásnál a hatalom befolyása alatt cselekedtek s a kormánynak kedvezni akartak. Az igazságügyi bizottság a törvényjavaslat 34. és 35. §-ait alkotmányos fontosságukhoz mért beható vizsgálatnak tette tárgyává és a 34. §-t az alább részletezett, az országgyűlés alkotmányos ellenőrzését és a kir. Ítélőtáblák felügyeleti jogának egységét biztosító módosítások mellett elfogadta, ellenben a 35. §-t az igazságügyi minister hozzájárulásával törülte. A 35. §. felhatalmazást tartalmazott a kormány számára arra nézve, hogy az esküdtbiróságok működését bizonyos körülmények felmerülése esetében a magyar államnak egész területén vagy annak valamely részében mindennemű, tehát a nyomtatvány útján elkövetett büntetendő cselekmények eseteiben is rendelet lítján felfüggeszthesse. Habár a törvényjavaslat ezen felfüggesztő rendelet kibocsátása esetére alkalmas garantiákat kísérlett meg felállítani s habár az igazságügyi bizottság meg volt győződve, hogy az igazságügyi minister, a ki az esküdtbíróság intézménye iránt érzett őszinte bizalmát már tettekkel bizonyította, ezen felhatalmazást csak kivételes viszonyok felmerülte esetére és egyedül a rendes igazságszolgáltatás zavartalan lefolyása érdekében javasolta volt: mégis a bizottságban fontos alkotmányjogi aggodalmak merültek fel a szóban forgó szakasz ellen. Alkotmányunk ugyanis nem ismeri el és nem ismerte el soha azt, hogy a törvényben szerzett intézmények rendelet által megszüntethetők legyenek. Habár a legutóbbi évtizedekben fordult elő néhány eset, midőn a kormány felelősségének tudatában kénytelen volt a törvényt valamely concret esetben átlépni, de erre a kormánynak soha sem volt joga, hanem az mindig csak elszigetelten álló intézkedés maradt, melyért a politikai, esetleg a jogi felelősség az eljáró ministert terhelte, ki azért a törvényhozásnak helyt állni volt köteles. A magyar közjog szellemével és alkotmányunk egész fejlődésével ellenkeznék jogot adni a kormánynak arra, hogy valamely törvény hatályát rendelet által megszüntethesse s a 35. és 36. §-ok már ebből az okból sem voltak elfogadhatók. Ezenfelül a kért felhatalmazásban bizalmatlanság rejlett az esküdtbíróság intézményével szemben, a mely az új hatáskörben még nem is működött, ki sem volt próbálva és a kormány már felhatalmazást nyert volna, az esküdtbíróság működését az egész ország területére vagy annak bizonyos részére nézve hatályon kivttl helyezni. Komolyan tartani kellett tehát attól, hogy a 35. és 36. §-ok a közvéleményben az esküdtbíróság intézményével szemben előre bizalmatlanságot keltettek volna. Egyébként a kért felhatalmazásra az igazságügyi bizottság felfogása szerint nincs is szükség, mert a törvényjavaslat esküdtbiróságaink újjászervezését igen nyomatékos cautélákkal veszi körül és az által, hogy a B. P. életbeléptetéséről szóló javaslat 15. §-a a nyomtatvány