Képviselőházi irományok, 1896. VI. kötet • 153-162., XXXVIII-XLII sz.
Irományszámok - 1896-153. Törvényjavaslat a Bulgáriával 1896. évi deczember hó 21/9-én kötött kereskedelmi egyezmény beczikkelyezéséről
153. szám. 25 Ezen egyezmények létesítése által egyrészt tényleges kifejezésre jutott a berlini szerződés VIII. ezikkének fentidézett határozatából levezethető azon jog, mely szerint a külhatalmak és Bulgária közt a kereskedelmi politika terén külön megállapodások létesíthetők, másrészt azonban a külhatalmaknak Bulgáriához való viszonyában oly új helyzet lett teremtve, melynek hatása alól a többi államok s igy tehát mi sem vonhattuk ki magunkat. A Nagybritanniá és a német birodalom által Bulgáriával létesített egyezmények ugyanis a berlini szerződés VIII. ezikkében valamennyi hatalom kereskedelme részére minden feltétel vagy ellenszolgáltatás kikötése nélkül biztosított egyenlő elbánás, vagyis a legtöbb kedvezmény élvezetének jogát immár a viszonosságot biztosító szerződéses alapra fektették és az egyezmények megkötése által a nevezett két hatalom elismerte Bulgária azon álláspontjának jogosultságát, mely szerint Bulgária a legtöbb kedvezmény szerinti bánásmódot a külhatalmak és a török birodalom között a berlini szerződés megkötése idején fennállott egyezmények lejárta után csakis a kölcsönösségen alapuló egyezmény kötése esetére volt kész biztosítani. Ezen helyzet mellett természetesen a többi államokra nézve is szükségessé vált, hogy a német birodalom példáját követve a legtöbb kedvezménynek zavartalan élvezetét saját kereskedelmük részére ily egyezmények létesítése által továbbra is biztosítsák. Részünkről kezdettől fogva arra törekedtünk, hogy Bulgáriával való kereskedelmi viszonyaink végleges kereskedelmi szerződés utján állandóbb alapokon szabályoztassanak, e törekvés azonban egyfelől a Bulgáriában lefolyt politikai eseményekkel kapcsolatos kormányválságok, másfelöl a Bulgáriában lábrakapott és a szerződéses viszony létrejöttét hátrányosan befolyásoló közgazdasági irányzatok miatt eredményre hos-zú időn át nem vezetett. Ennélfogva Bulgáriával csupán ideiglenes jellegű és érvényükben évről -évre meghosszabbított megállapodások voltak egyelőre létesíthetők, a melynél szorosabb gazdasági kapcsolatot Bulgáriával más állam sem tudott elérni. E mellett azonban a bulgár kormány végleges kereskedelmi szerződés kötésére nemcsak késznek nyilatkozott, hanem az arra irányuló tárgyalások képviselőink és a bulgár megbizottak között már 1890. évben megkezdettek és azóta kisebb-nagyobb szüneteléssel ugyan, de állandóan folytattattak. Ezen körülményekre való tekintettel a magyar kormány a törvényhozástól felhatalmazást kért és nyert is arra nézve, hogy Bulgáriával való kereskedelmi viszonyaink szabályozása czéljából a megfelelő intézkedéseket megtehesse. Ily felhatalmazással látta el a kormányt első izben az 1890. évi XXVII. törvényczikk. Ezen felhatalmazás alapján járult hozzá a magyar kormány azon ideiglenes megállapodáshoz, mely a monarchia és Bulgária közt az 1890. évi október hó 18-án megejtett jegyzékváltás utján első izben létesittetett. Ezen megállapodás szerint a monarchiából kivitt árúk Bulgáriában a legnagyobb kedvezésben voltak részesitendők, viszont pedig a bulgár árúk a monarchiában azon szerződésszerű tarifák szerint voltak vámkezelendők, melyek a legnagyobb kedvezésben részesülő államok árúira alkalmaztatnak. Ily módon a Bulgáriába vitt árúink számára az angol-bulgár egyezményben megállapított 8 1 /2°/o-os értékvámok alkalmazása biztosíttatott. Ezen törvényes felhatalmazás, valamint az emiitett megállapodás alapján a magyar kormány az 1890. évi deczember hó 2-án közzétett hirdetménynyel elrendelte, hogy Bulgária azon országok sorába vétessék fel, a melyekből érkező árúk a kedvezményes vámokra igényt tarthatnak. Miután azonban az 1890. évi XXVII. törvényczikkben foglalt felhatalmazás hatálya csak az 1890. év végéig terjedt, másrészt pedig a bulgár kormánynyal folytatott tárgyalások során azon meggyőződést szereztük, hogy Bulgáriával egyelőre végleges szerződésre nem számithatunk, illetve hogy annak megkötésére határozott időpont kilátásba nem vehető s igy KÉPVH. IEOMÁNY. 1896—1901. VI. KÖTET. 4