Képviselőházi irományok, 1896. V. kötet • 131-152., XXVI-XXXVII. sz.
Irományszámok - 1896-138. Törvényjavaslat a bűnvádi perrendtartás életbeléptetéséről
236 138. szám. jogrendet: első sorban épen ezen büntető osztály elleni társadalmi védekezés szempontjából elkerülhetetlenül szükséges nyilvántartani azokat, a kiktől a társadalomnak küiönösen óvakodni vagy a kiket állandóan rendőri felügyelet alatt tartani kell. Ezenfelül a vádbeli bűncselekmény minősítésénél a visszaesésnek gyakran, a büntetés kiszabásánál mindig nagy szerepe van. Szükséges tehát, hogy a vádlottak előéletéről szóló biztos adatok áljának az itélőbiróság rendelkezésére. Számos esetben más irányban is szükséges az előéletre vonatkozó adatokat közérdekből gyűjteni. így például: állami tisztviselő, valamint esküdt, továbbá községi képviselő és elöljáró vagy törvényhatósági bizottsági tag csak az lehet, a ki nyereségvágyból eredő bűntett vagy vétség miatt elitélve nem volt, a mi csak gondosan teljesített adatgyűjtés alapján állapitható meg teljes biztossággal. A nyugati culturállamokban már évtizedek óta tesz hasznos szolgálatokat államnak és társadalomnak egyaránt az az intézmény, melyet a keletkezési helyén nyert elnevezés után az irodalomban: «casier judiciaire« névvel szokás megjelölni. Az 1808. évi deczember hó 16-áról kibocsátott franczia code d'instr. crim. 600—602. czikkei rendelik, hogy a büntetőtörvényszékek és az esküdtbiróságok jegyzői, mulasztásonként 50 frank pénzbírság terhe alatt, kötelesek a fogházra vagy súlyosabb büntetésre elitélteknek nevét, keresztnevét, foglalkozását, korát, lakását, ügye és ítélete sommás kivonatát betüsoros rendben vezetett lajstromba (registre particulier) jegyezni s a lajstrom másolatát negyedévenként az igazságügyi és a rendőri ministerekhez 100 frank pénzbírság terhe alatt beterjeszteni ; nevezett ministerek pedig tartoznak a különböző lajstromokból általános lajstromot (registre général) egybeállítani. Minthogy ez a rendszer a visszaesésről nem szolgáltatott biztos adatokat: azt 1833-ban betűrendes táblázatok (tables mobiles perpetuelles) behozásával, s minthogy a kívánalmakat ezek sem elégítették ki teljesen, 1850-ben, »a casiers judiciaires« alkalmazásba vételével helyettesitették. Ez utóbbira nézve a keresztülvitel módozatait az 1850. évi november 4-érői kelt igazságügyi ministeri rendelet szabályozta, mely szerint a pénzbüntetést kiszabó, és a rendőri kihágásokra vonatkozó ítéletek kivételével minden, akár bűnvádi, akár fegyelmi utón hozott és büntetést megállapító Ítéletet fel kell venni a nyilvántartó lajstromba. Olaszországban az 1865. évi deczember hó 6-án kelt kir. rendelet akként intézkedik, hogy minden büntető törvényszéknél lajstrom (casellario giudiziale) legyen vezetve, melybe az illető törvényszék területén született személyekre vonatkozó minden oly jogerős ítélet kivonata felvéve legyen, melylyel az illetőt bármely bíróság bűnösnek mondotta ki; továbbá felvéve legyenek a jogerős felmentő ítéletek és azok a jogerős végzések is, melyek a bűnvádi eljárást megszüntetik, nemkülönben a büntetőjogi felelősség alá nem vont kiskorúak és süketnémák irányában tett intézkedések; a kegyelmi tények és a rehabilitálás esetei. Ezen felül az igazságügyi és a vallásügyi ministerek hasonló módon központi lajstromot (casellario centrale) vezessenek a külföldi és ismeretlen származású személyekről. Az 1889. évi deczember hó 1-én kelt kir. rendelet pótlólag akként intézkedett, hogy a büntetésekről szóló bizonyítványokba a kihágások miatt történt elitélések csak abban az esetben veendők be, ha a bizonyítvány kiállítását közhatóság kívánta. A német birodalomban az intézményt — Strafregister — a szövetségtanácsnak 1882. június 16-áról kiadott rendelete szabályozta, a kivitel részleteit pedig az 1882—1893. években kibocsátott tizenkét rendelet foglalja magában. A külföldi eltérő szabályokból kétségtelen tanúságok vonhatók le. A franczia és az olasz lajstrom a gyakorlati élet igényeit, különösen a fegyelmi büntetések nyilvántartása által is, kétségtelenül túlszárnyalja. Fölösleges a felmentő ítéletek és a bűnvádi eljárást megszüntető végzések jegyzékbe vevése; elégséges a bűnösséget megállapító jogerős Ítéletek nyilvántartása.
