Képviselőházi irományok, 1896. V. kötet • 131-152., XXVI-XXXVII. sz.

Irományszámok - 1896-138. Törvényjavaslat a bűnvádi perrendtartás életbeléptetéséről

138. szám. 237 Másrészről nem elégséges csak a bűntetteket és vétségeket megállapító Ítéletek lajstromba vevése; mert a kihágásokról szóló büntető törvénykönyvnek a visszaesés figyelembevételét rendelő számos szakasza a kihágás miatt történt elitélés nyilvántartását is szükségesnek bizonyítja, minélfogva tételes jogunk szempontjából a franczia rendszer is fogyatékosnak tűnik fel. Nem elégséges az sem, ha a lajstromokat csak a kir. bíróságok vezetik s illetőleg csak e bíróságok közlik az Ítéleteket a helyi hatósággal; s nem elégséges a nyilvántartás, ha a helyi halóságok közreműködése nélkül történik, melyek a velők közölt ítéleteket, ellenkező rendelet nélkül irattárba helyezik. Megfelelőbbnek mutatkozik az idevágó német birodalmi rendeleteknek az a szabálya, hogy a büntető bíróságoknak bűnösséget megállapító, valamennyi jogerős ítéletét alapul kell venni a nyilvántartó lajstrom összeállításánál. Nem kell azonban a lajstromba foglalni azokat az ítéleteket, melyek magánvád alapján indított bűnügyekben voltak hozva, kivéve, ha az államügyész átvette a vád képviseletét, a mi nem igazolható és követendőnek nem mutatkozik. Hazánkban ez idő szerint csak a hivatalvesztést és a politikai jogok gyakorlatának felfüggesztését kimondó jogerős büntető ítéleteknek nyilvántartása iránt van hatályban megfelelő rendelkezés, a mennyiben a kir. igazságügyi ministernek 1881. június 7-ről 13. 865. sz. a. kelt rendelete a btkv. 54. §-ának rendelkezéséhez képest felhívta az első folyamodású kir. bíróságokat, hogy mindazokat az ítéleteket, melyekben a hivatalvesztés és a politikai jogok gyakorlatának felfüggesztése együtt vagy külön kimondva van, jogerőre emelkedés után másolatban közöljék az elitélt egyénre nézve illetékes közigazgatási hatósággal. Ezen szűkebb körű adatgyűjtés természetesen egyáltalán nem felel meg azoknak a feladatoknak, melyek a jelen §. bevezetésében részletezve vannak. A B. P. törvényjavaslatai már szélesebb körben intézkedtek az elitéltetések nyilvántartása iránt. Az 1888. évi kormányjavaslat 309. §-ának harmadik és negyedik bekezdései kimondták, hogy minden jogerős Ítéletet az elitélt községi elöljáróságának illetőleg városokban a kapitányságnak kézbesíteni kel!, oly jogerős ítéletet pedig, mely hivatalvesztést vágy politikai jogok gyakorlatának felfüggesztését együtt vagy külön állapit meg, az elitéltnek törvényhatóságával is kell közölni. E szabályokat az 1895. évi kormányjavaslat 330. §-ának ötödik és hatodik bekezdései azzal a helyesbítéssel vették át, hogy csak a büntetést megállapító jogerős ítéletnek rendelkező részét kell az elitélt egyénnek helyi hatóságával közölni. Hibár azonban a »Casier judiciairex behozatalának szüksége a B. P. előkészítő tárgyalásai során is teljesen el volt ismerve: a szóban forgó rendelkezés a törvényjavaslat 330. §-ából utólag mégis kihagyatott, mert annak az eldöntése, hogy a nyilvántartó lajstromot minő hatóságnak kell vezetni, bővebb megfontolást igényel és több oldalú tárgyalást tesz szükségessé s ennélfogva nem mutatkozott czélszerünek a kivitel módozataira nézve a kormány kezét a törvénybe felvett oly szabálylyal megkötni, melynek megváltoztatása vagy módosítása nemcsak nehézségekkel; de az egységes törvénykönyvnek megbontásával is járna. A javaslat a 25. §. indokolásának bevezetésében felsorolt általános igazságszolgáltatási és büntető politikai okokon felül annyival inkább kezdeményezi a »casier judiciaire« behozását, mert az igazságügyi kormánynak elhatározott szándéka az ítéleteknek feltételes végrehajtásáról is törvényjavaslatot beterjeszteni, ez a törvényhozási újitás pedig szintén mellőzhetlenné teszi az elitéltetések nyilvántartását. A 25. §. csak általánosságban rendeli a megfelelő lajstrom vezetését s nem bocsájtkozik a kivitel módozatainak meghatározásába, mert ez csak olyan tüzetességgel történhetik, a mi törvényjavaslatba nem foglalható. Rendeleti útra tartozik tehát annak meghatározása, hogy minő bíróságok által hozott, minő tartalmú Ítéleteket és mily hatóságnak kell közölni,