Képviselőházi irományok, 1896. V. kötet • 131-152., XXVI-XXXVII. sz.
Irományszámok - 1896-138. Törvényjavaslat a bűnvádi perrendtartás életbeléptetéséről
138. szám 229 veszélyeztetné a közrendet vagy a közerkölcsiséget. Minthogy a B. P. 294. §-a szerint a főtárgyaláson, illetőleg tárgyaláson a nyilvánosság kizárása esetében is mindenik vádlott és sértett részéről kijelölt két-két bizalmi férfi lehet jelen, s a bíróságnak nines módja a bizalmi férfiak teljes discret voltáról meggyőződést szerezni vagy a kellő discretiót egyátalán nem biztositó bizalmi férfiúnak jelenlétét megakadályozni; minthogy továbbá nincs kizárva annak a lehetősége sem, hogy akadhatnak olyan esküdtek, a kik az esküdtbíróság előtt a nyilvánosság kizárásával tartott főtárgyaiásnak discret részleteit is másokkal közölnék: ezeknél fogva könnyen keletkezhetnének, egyedül szenzáczió-hajhászatra számított olyan hírlapi közlések, a melyek a nyilvánosságnak a közerkölcsiség veszélyeztetése miatt történt kizárása esetében az érdekelt családoknak jó hírnevét a legnagyobb mértékben sértenék; s a sajtónak nemes és magasztos hivatását szem elől tévesztő néhány zúglapnak üzleti érdekében piaczra vinnék, s az utczára vetnék azokat a fontos állami titkokat is, melyeknek köztudomásra jutása előre nem látható történelmi események folytán esetleg bekövetkezendő nehéz időkben a hazának legfontosabb érdekeit koczkáztathatja. Ha a büntető bíróság tárgyalásai során az a vád kerül eldöntés alá, hogy valamely hazai várnak vagy erődnek rajza, vagy pedig a fegyveres erő állására vonatkozó adatok közöltettek más állam kormányával vagy hasonló nagyfontosságú állami titkok árúitattak el: nem lehet büntetlenül tűrni, hogy azokat valamelyik indiscret bizalmi férfi széles körben kifecsegje, egy zúglap pedig elárusítóival a legnépesebb utczákon kiabáltassa ki. A külföldi újabb törvényhozások a bűnügyi iratok és a büntető tárgyalások tiltott közzétételének megbüntetése körül még sokkal szélesebb körre kiterjedő intézkedéseket tesznek, mint a javaslat 19. §-a. Az 1874. június 8-áról kelt olasz esküdtbirósági novellának 49. czikke megtiltja, hogy a bűnügyi iratok, továbbá vádirat, Ítélet vagy a bírósági tárgyalás a végitélet kimondása előtt sajtó útján közzétehető legyen. Hasonlókép tiltva van az esküdteknek és az esküdtbíróság birói tagjainak neveit vagy szavazataikat nyomtatvány útján közzétenni. E szabályok megszegése 100—500 lira pénzbüntetéssel és a nyomtatvány elkobzásával büntetendő. Az 1881. évi július 29-éről kelt frcmczia sajtótörvény 38. czikke a vádiratoknak vagy az esküdtbiróságok, illetőleg a correctionális törvényszékek bűnügyi iratainak a nyilvános ülésben való felolvasás előtt történt közzétételét 50—1000 frankig terjedhető pénzbirsággal bünteti. A 39. ez. 100—2000 frankig terjedhető pénzbírság terhe alatt tiltja tudósítást közölni — (de rendre compte) — rágalmazás miatt indított olyan ügyről, melyben a valóság bizonyítása nincs megengedve, valamint az esküdtszékek és bíróságok tanácskozásairól. Az 1877. évi német birói szervezeti törvény 175. §-ának második bekezdése értelmében, ha a tárgyalás nyilvánossága az állam biztonságának veszélyeztetése miatt van kizárva, a bíróság a jelenlevőknek kötelességükké teheti olyan tények titokban tartását, melyekről a tárgyalásból, a vádiratból, vagy az ügynek más hivatalos irataiból szereztek tudomást. A nyilvánosság kizárásával tartott bírósági tárgyalásokról rendelkező 1888. évi április 5-éről kelt birodalmi törvény II. czikke szerint 1000 márkáig terjedhető pénzbüntetéssel vagy hat hétig terjedhető elzárással vagy hat hónapig terjedhető fogházzal büntetendő az, a ki a birói szervezeti törvény 175. §-ának második bekezdése alapján eléje szabott titoktartási kötelezettséget jogosulatlan közlés állal megsérti. A mennyiben valamely birósági tárgyalásnála nyilvánosság az állam biztonságának veszélyeztetése miatt volt kizárva, az 1888. évi birodalmi törvény III. czikke szerint arról a tárgyalásról tudósítások, nyomtatvány útján nem közölhetők, sőt az ügy hivatalos iratai az eljárásnak befejezése után sem tehetők közzé. E szabályok megszegése a II. czikkben körülirt büntetéssel büntetendő. Végül a hivatkozott törvény IV. czikke, — a
