Képviselőházi irományok, 1896. V. kötet • 131-152., XXVI-XXXVII. sz.

Irományszámok - 1896-138. Törvényjavaslat a bűnvádi perrendtartás életbeléptetéséről

230 138. ezám. német bir. btkv. 184. §-a második bekezdésének pótlásául — 300 márkáig terjedhető pénzbüntetést vagy hat hónapig terjedhető fogházat szab arra, a ki olyan bírósági tárgyalásokból, a melyekre nézve a nyilvánosság a közerkölcsiség veszélyeztetése miatt volt kizárva, vagy az ezen tárgyalásoknak alapul szolgáló hivatalos iratokból olyan adatokat hoz nyilvánosságra, melyek megbotránkozás felköltésére alkalmasak ('geeignet sind Aergerniss zu erregen). A B. P, életbeléptetéséről szóló javaslat keretébe nem tartozik ennek a kérdésnek az igazságszolgáltatás minden ágában való szabályozása, különösen a polgári ügyekben — például házassági perekben — a nyilvánosság kizárásával tartott tárgyalás közlésének megtorlása iránt teendő intézkedés. A büntető törvénykönyvek módositásáról és kiegészítéséről szóló törvényjavaslatnak már folyamatban lévő előkészítő munkálatai során lesz megfontolás tárgyává teendő az is, hogy a bűnügyi feljelentéseknek, továbbá a bűnvádi eljárásból a nyilvánosság kizárásával lefolyt stádiumra vonatkozó iratoknak közzététele milyen esetekben volna büntetendő. A most előterjesztett javaslatban csak azokat a bűntető határozatokat kellett kezdeményezni, a melyeknek megalkotása a B. P. 293. §-ában foglalt s a 337. és 542. §-ok értelmében az esküdtbirósági, illetőleg a járásbírósági eljárásban is alkalmazandó rendelkezések következtében már a B, P. életbelépése idejében mellőzhetlenűl szükséges s melyet az e részben fennebb előterjesztettek eléggé indokolnak. Büntetés gyanánt pénzbüntetés mellett azért kellett szabadságvetésbüntetést is javaslatba hozni, nehogy botrányokat hajhászó egyes zuglapok egy-egy ilyen szenzácziós közlemény közzétételét a pénzbüntetés összege árán hajlandók legyenek megváltani. Egyébként kivételes enyhe esetekben a btkv. 92. §-ának szabálya megfelelő alkalmazást nyerhet. A mennyiben súlyosabban büntetendő cselekmény, pl. az 1878. évi V. t.-cz. 479. §-ában körülirt vétség forog fenn, az erre vonatkozó szabályok lesznek alkalmazandók. A »bármely módon« való közzététel körülírás helyesebb, mert kimerítőbb, mintsem a btkv171. §-ában foglalt, felsorolás. Az előbbi alatt éppen úgy értendők a nyilvánosságra hozásnak a 171.§-ban felsorolt esetei, mint a telefon útján, valamint a nagyobb társaságban való közzététel is. A B. P. 293. §-a második bekezdése szerint a nyilvánosság kizárásával tartott főtárgyalás során hozott határozatok nem nyilvánosan lesznek kihirdetve. Ebből folyólag a 19. §-ban foglalt tilalom kiterjed a nem nyilvánosan kihirdetett ítélet közlésére is. Hogy az szaklapokban sem történhetik, azt eléggé igazolja az a körülmény, hogy a nagyfontosságú állami titkok megóvása egyébként nem volna biztositható. A 19. §-ban körülirt új büntetendő cselekmény az 1878. évi V. t.-cz. 20. §-ának második bekezdéséhez képest vétséget fog megállapítani és a büntető törvénykönyv első részében (1 — 125. §§.) foglalt általános határozatok arra nézve is alkalmazandók lesznek. Minthogy a javaslat 17. §-a a szóban forgó vétséget nem utalja a kir. járásbíróságok elé, az — a 16. §. 5. pontjának általános szabályánál fogva — a kir. törvényszékek, a mennyiben pedig a közzététel nyomtatvány útján történt, a 15. §. II. pontja értelmében az esküdtbiróságok hatáskörébe fog tartozni. 2. A sajtótörvény érvényben levő rendelkezései hatályának kiterjesztése (20. §.) Eltekintve az igazságügyi autonómiával biró Horvát-Szlavonországoktól, a magyar államnak azon a területén, mely egységes igazságügyi törvényhozás alatt áll, a sajtójogra nézve a következő jogforrások vannak hatályban: a) az országnak a Királyhágón túl fekvő részeiben az 1852. évi május hó 27-éről kibocsátott ausztriai sajtórendtartás (1880. évi XXXVII. t.-cz. 7. §.) azokkal a módosításokkal, melyeket az országgyűlés két háza által 1867. évi márczius hó 8-án és 11-én adott felhatalmazás, valamint az 1868 évi XLIII. t.-cz. 12. §-ának ezt fentartó rendelkezése alapján az igazságügyi és belügyministereknek 1871. évi május hó 14-én 1498/1. M. E. sz. a. kelt három rendelete, továbbá 1872. évi április hó 22-én 13.448. sz. a. keltrendelete tettek;