Képviselőházi irományok, 1896. V. kötet • 131-152., XXVI-XXXVII. sz.

Irományszámok - 1896-138. Törvényjavaslat a bűnvádi perrendtartás életbeléptetéséről

138. szám. 211 mértékadónak vette volt, hogy a bűntetteket az esküdtbiróságoknak, a vétségeket a társasbiróságoknak, a kihágásokat pedig az egyesbiróságoknak hatáskörébe utasította. Csakhamar tapasztalnia kellett azonban, hogy az esktidtbiróságok jelentékeny módon túl vannak terhelve, s kényszerülve volt a társasbiróságok hatáskörét néhány bűntettre, majd pedig az egyesbiróságok hatáskörét a vétségek egész sorára kiterjeszteni. Szükségessé tette ezt már maga az a körülmény is, hogy az ügyek legtöbbjében aránytalanság keletkezett az esetek jelentéktelensége s az elbírálásukra fordított erő, idő és költségek között. Pedig akkor Poroszországban minden 50.000 lakosra esett egy társasbiróság, melynek székhelye a terület széléig alig telt 5 — 6 mértíöldnél többet. Hazánkban minden 250.000 lakosra esik egy törvényszék, melynek területe legalább ötször akkora, mint a minő a porosz társasbiróságoké volt akkor, mikor a hármas felosztás szoros alkalmazását siker nélkül megkísértették. Ehhez járul az a tény, hogy a járásbíróságok hatáskörébe eső összes kihágások a bünv. perrendtartás 532. §-a szerint büntető parancscsal lesz elbírálható, a nélkül, hogy az ügy tárgyalásra kerülne. A járásbíróságok hatáskörének a vétségek nagyobb számára való kiterjesztése mellett tehát oly okok szólnak, melyeket az igazságügyi kormány nem téveszthet szem elől. A mi pedig az esküdtbiróságok hatáskörének megállapítását illeti, azt nemcsak abból az okból nem lehetett túl széles körre kiterjeszteni, mert a nagy apparátus, a melylyel az esküdtbiróságok eljárnak, a csekélyebb jelentőségű bűntettekre nem illik, hanem a végből is, hogy az új jogszabályok életbelépte az esküdtszéki szolgálat terheit mindjárt kezdetben elviselhetetlenekké ne tegye s ezzel az intézmény fennállását ne veszélyeztesse. Mindezek igazolják annak az álláspontnak helyes voltát, hogy a bírói hatáskör elhatárolásánál a hármas felosztás kizárólagos alapul el nem fogadható. Az igazságügyi kormány azonban nem tekinti feladatát azzal megoldottnak, hogy a birói hatáskör határainak oly módon való megállapítását javasolja, hogy a törvényhozás a bűntettek és vétségek jelentéktelenebb osztályait a csekélyebb hatáskörű bíróságokhoz utasítsa ; mert ha megelégednék azzal, hogy a bíróságok hatásköre csupán a büntető törvényben in abstracto megállapított büntetések szerint legyen szabályozva, nem kerülné ki azt a visszásságot, mely igazságügyi és nemzetgazdasági szempontból egyaránt káros, hogy a messze eső törvényszékeknek egészen jelentéktelen esetekben kell eljárniuk és biráskodniok; mert a bűncselekményeknek ugyanaz az osztálya oly körülmények közé is eshetik, a melyek szükségessé tették, hogy a törvény a büntetés határát más körülmények közt aránytalannak bizonyuló magas fokra tegye. Meggyőző például szolgálhat erre a bűntettekről és vétségekről szóló törvénykönyv 418. §-ában meghatározva levő vétség, melyre a 17. §. I. 17. pontjának részletes indokolásánál kell tüzetesen visszatérni. A javaslat részletes rendelkezéseinek indokolása előtt czélszerü vázotni a codificatorius szempontból nagyobb jelentőséggel bíró continentalis államok hatásköri szabályait A külföldi büntető bíróságok szervezete és hatásköre. Eltekintve Angliától, a melynek bírósági szervezete és hatásköri szabályai egyrészt oly bonyolultak, hogy nagyterjedelmű fejtegetések nélkül alaposan nem ismertethetők, másrészt pedig hazai viszonyaink szempontjából nem járnak lényegesebb tanulsággal, codificatorius szempontból főleg a franczia, a belga, az osztrák, a német és az olasz jogok birnak nagyobb jelentőséggel. A franczia büntető bírósági szervezetnek legalsóbb foka a rendőri bíróság — tribunal de simple police — melynek teendőit, minthogy a községi főnököknek (maire) bíráskodási joga rég meg van szüntetve, az 1873. évi január 27-iki törvény értelmében a canton békebirája — juge de paix — látja el. Hatáskörébe tartoznak a rendőri kihágások — contraventions 27*