Képviselőházi irományok, 1896. V. kötet • 131-152., XXVI-XXXVII. sz.

Irományszámok - 1896-137. Törvényjavaslat az esküdtbiróságokról

137. szám. 119 Anyagi jog, eljárás és szervezet három technikailag teljesen külön álló törvényhozási anyag, melyeknek összefoglalása a legnagyobb zavarokra vezetne s a törvényekbe belevinné a teljes rendszertelenséget. Ehhez járul az, hogy ha az esküdtbiróságok szervezete a bűnvádi perrendtartásba illesztetett volna be: ennek életbeléptetése szaggatottá lett volna. Az esküdtek lajstromát ugyanis már akkorára össze kell állitani, a mikor a bűnvádi perrendtartás életbe lép; mert e nélkül esküdtek hiányában az esküdtbiróságok e)őtt tárgyalást nem lehetne tartani. Ha tehát a perrendtartás magában foglalná az esküdtbiróságok szervezetét: ez utóbbi részt jóval előbb kellene életbeléptetni, mint a többit, a mi zavarokra s törvénytechnikai helytelenségekre vezetne. Szükséges tehát, hogy az esküdtbiróságok szervezete külön törvényben szabályoztassék. így van ez Németországban, a hol az 1877. jaauár 27-iki szervezeti törvény, Ausztriában, a hol az 1873. május 23-iki törvény az esküdtek lajstromainak készítéséről, Francziaorszagban, a hol a juryről szóló 1872. november 21-iki törvény; Belgiumban, a hol a birói hatalomról szóló 1869. június 18-iki törvény; Olaszországban, a hol az esküdtek lajstromának összeállítását az 1874. június 8-iki törvény szabályozza. De eltekintve mindettől, miután a bűnvádi perrendtartás már törvényerőre emelkedett, s az esküdtbiróságok szervezéséről nem rendelkezik, kétségtelen, hogy e tárgyban külön törvényt kell alkotni. II. Részletes indokolás. Az esküdtbiróságok alkotó elemei. (1-3- §§•) 1. Az esküdtbiróságok szervezésénél első kérdés az, hogy minden törvényszék felruháztassék-e esküdtbirósági hatáskörrel? A javaslat erre a kérdésre igennel felel (1. §.). De máskép meg sem oldhatta ezt a kérdést, mert akkor, midőn a bűnvádi perrendtartás akképlett megalkotva, hogy az esküdtbiróságok a sajtó útján elkövetett bűncselekményeken kivül a legsúlyosabb közönséges bűntettek felett is Ítéljenek: már az is meg lett állapítva, hogy minden törvényszéknél szervezni kell az esküdtbiróságot. Partialis, oly értelmű törvényt alkotni, melynek bizonyos része csak az ország meghatározott területén érvényes, jogállamban, a hol a polgároknak a törvény előtti egyenlősége biztosítva van, nem lehet. Tiltó szavát emelné fel ez ellen minden polyglott államban a nemzetiségek érdeke is. Mert, ha az esküdtbiróságok csak az ország ama területén szerveztetnének, a hol túlnyomó a magyar elem, akkor az esküdtszéki intézmény garantiáitól éppen az amúgy is igen érzékeny nemzetiségek volnának megfosztva, a kik ebben az intézkedésben nem a nyelvbeli akadályokban gyökerező kényszerszülte szabályt, hanem elnyomatást látnának. Ha tehát olyanok volnának a viszonyok, hogy Magyarországon nyelvbeli akadályok miatt nem lehetne minden törvényszéknél az esküdtbiróságokat szervezni, akkor inkább le kellene magáról az intézményről mondani. Ámde szerencsére ez nincs igy, mert a mint az alábbi statisztikai táblázatokból kitűnik, minden törvényszéknél szervezhető az esküdtbíróság. Legfeljebb az fordulna elő néhány helyen, hogy az esküdtek túl lennének terhelve. Ezt a nehézséget is azonban a javaslat az egyesítés útján megoldja. Hogy a túlterhelés elő ne forduljon, minden esküdtbíróság területén legalább négyszáznyolczvan esküdtképes polgárnak kell lenni. A javaslat alapeszméje ugyanis az, hogy a polgárok esküdtszéki szolgálatot, nehogy túlterheltessenek, csak minden második évben legyenek kötelesek teljesíteni (7. §. 8. p). Ennek alapulvétele mellett, az ülésszakok számára való