Képviselőházi irományok, 1896. II. kötet • 34-66., I-XIII. sz.
Irományszámok - 1896-37. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. minister jelentése, a Hunyadi-levéltárnak a bajor állami levéltártól megszerzése ügyében
82 37. szám. vonatkozó genealógiai munkák, családtörténetek és czimergyüjtemények (Helfrich, Fugger ? Haller, Imhoff, Wallenroodt, Löffelholz stb. családokról) 23 kötetben, a XV-XVII. századokból. A többi kézirat vegyes tartalmú; nagyrészt bekötött levelezések és útleírások a XVI—XVII. századból. 2. Oklevelek. Az átengedett oklevelek kor szerint következőkép oszlanak meg: XIII. századi oklevél 54 darab. XIV. » » 21 > XV. » » 60 » XVI. » » 71 » XVII. » » 45 » XVIII. » p 15 > Összesen: 266 darab. Tárgyak és vonatkozásaik szerint az oklevelek következő csoportokat képeznek. A csereanyagnak csaknem fele, 130 darab, Nürnberg városát érdekli, Bambergre és Regensburgra 10 — 10 darab, Augsburgra 6, egyéb bajor és német városokra (München, Bergel, Köln, Werdé, Marburg, Mosburg stb.) összesen 29 darab vonatkozik. A csere-anyagban van pápai oklevél 35 darab; s minthogy ezek legnagyobbrészt a XIII. századból valók, kétségtelen, hogy általános históriai érték szempontjából e csoport a legbecsesebb az oklevelek között. A legrégiebbek közöttük IV. Incze pápának a regensburgi szerzetesrendek részére szóló 12£4. évi bullái. A pápai okleveleken kivül az átengedett csere-anyagban van 8 darab császári oklevél, köztük a legrégibb IV. Konrái német császárnak 1244. évi adományievele, mely Nürnberg városát érdekli; továbbá egy 38 oklevélből álló csoport, mely a bajorországi karmeliták történetére bir érdekkel. Mindezen átengedett anyagban magyar vonatkozású darab csak kettő van, a Fuggerés Haller-családokról szóló XVIII. századi genealogikus művek. Ezek is csak annyiban bírnak magyar érdekkel, mert e családok egy-egy ága hazánkba szakadt, s itt nevezetes szerepet játszott. E két fiatal kézirat különben teljesen ismeretes, közönséges kézi könyvekben is bőven tárgyalt genealogikus feljegyzéseket foglal magában, ugy, hogy még német szempontból sem érthető a fontosság, melyet azok utólagos átengedésének a müncheni bajor kir. birodalmi levéltár tulajdonított. A többi kézirat és oklevél kivétel nélkül német érdekű és csaknem valamennyije néhai Jankóvich Miklósnak az 1832/6-iki országgyűlés által a Magy. Nemz. Múzeum számára megvett gyűjteményével került a múzeum könyvtárába, melynek különben keretén kivül esik mást, mint magyar történeti és irodalmi vonatkozású darabokat gyűjteni. Jankovich Miklós e darabokat az Ebner-féle gyűjteménynek a jelen század elején Nürnbergben történt árvereztetésén szerezte meg. Viszont a Magy. Nemz. Múzeum könyvtára a m. kir. orsz. levéltártól 107 darab kéziratot, ezenkívül a Martinovics-féle múlt századi összeesküvésben compromittált Hajnóczy József, Őz Pál és Szolárcsik Sándor lefoglalt iratait 8 csomóban (250 darabnál többet), végül 509 darab oklevelet kapott ellenérték fejében. E tekintélyes mennyiség darabjai mind hazai történeti érdekkel birnak, s igy a múzeumi könyvtár czéljainak és rendeltetésének megfelelők.
