Képviselőházi irományok, 1896. II. kötet • 34-66., I-XIII. sz.

Irományszámok - 1896-35. Eötvös Károly képviselő és társai felirati javaslata

70 35. szám. Az aldunai zuhatagok szabályozásának befejezési ünnepén, melyet Fölségednek s a parti államok fejedelmeinek személyes jelenléte nemzetközi ünneppé avatott, a fejedelmi nyilatkozatokból Magyarországnak még neve is kihagyatott. Pedig a magyar nemzet munkája és áldozata végezte a szabályozást. Fölséged trónbeszédéből, a melylyel ez országgyűlést megnyitni méltóztatott, a külügyi helyzet ismertetése egyenesen hiányzik. Mintha Magyarország országgyűlése csak valamely tartományi gyűlés volna, mely csak kisebb belügyi törvények és szabályok tárgyalására hivatott. Sőt ugyané királyi trónbeszédben Magyarország csak a monarchia egy részének mondatik s e kijelentéssel a magyar állam valamely egésznek csak egy része gyanánt van feltüntetve. Mind e tünet, mind e jelenség oly rendszerre, oly irányra mutat, melyet mi soha el nem fogadhatunk s melyet mi mind hazánknak, mind Felséged trónjának biztosságára nézve károsnak tekintünk. Mi meg nem nyughatunk abban, hogy Magyarország bármiféle monarchia részének tekintessék s a királyi trón magasáról ilyen szóval neveztessék. Magyarország társországaival együtt önálló állam s mint ilyen, önmagában monarchia, melynek vannak részei, de a mely nem része semmiféle más állami közösségnek. Magyarország benső szövetségben áll Ausztriával, mint független állam egy másik független állammal. E szövetség czélja az, hogy mind a két állam területe kölcsönösen megvédelmeztessék s hogy mind a két állam uralkodója Felséged magas családjából egy és ugyanazon személy legyen. A két állam szövetségét alkotmányos törvényeink csupán e két czélra állandósították. Minden más úgynevezett közös intézmény, mint közös hadsereg, közös külügyi képviselet, delegácziő, bank-, vám- és kereskedelmi szövetség csak időhöz és feltételhez kötött intézkedés, mely a magyar állam önálló rendelkezési jogait csak a nemzetközi szerződések szokott feltételein belül korlátozza, de azok megszűntével vagy azokon kivül nem. Még az 1867-iki rendezkedések is, különösen a vám- és kereskedelmi szövetségről szóló beezikkelyezett szerződés Magyarországot és Ausztriát két külön államnak, területüket két külön államterületnek nevezik; súlyos vétséget követ el tehát a kormány, midőn Felségednek azt tanácsolja, hogy trónbeszédében Magyarország államjogi helyzetének meg nem felelő elnevezést használjon. Ez az elnevezés sérti a törvényt és sérti a nemzet önérzetét. De meg nem nyugodhatunk abban sem, hogy az országgyűlést megnyitó és bezáró trónbeszédek a külügyekről hallgassanak. A hallgatás ott van szokásban, a hol a fejedelem a nemzet ellenőrzése nélkül önkényűleg intézheti el a külügyeket. Hazánk alkotmányos ország, alkotmánya oly régi, mint a fejedelmi állás s az alkotmány nekünk jogot ad, de egyúttal kötelességünkké is teszi a külügyi kormányzat bölcs vezetésének biztosítását s e czélból e kormányzat ellenőrzését. Mi Felséged uralkodói tekintélyének s a korona méltóságának megóvása czéljából se engedhetnők meg, hogy a kormány a külügyek vezetése dolgában hallgatagon a király mögé rejtőzzék s balsikerek esetén kitegye a koronát az alkotmány által ugyan meg nem engedett, de a dolgok természeténél fogva mégis kikerülhetlen súlyos bírálatnak. Azt se fogadhatjuk soha egy pillanatra is megnyugvással, hogy a külügyek állásáról a korona közvetlenül csupán a delegácziókat értesítse. -— Kénytelenek vagyunk elismerni, hogy ez a szokás már hosszabb idő óta meghonosodott. Mi e szokást mindig alkotmányunk sérelmének s az országgyűlés tekintélye megcsorbításának tartottuk, ilyennek tartjuk netaláni ismétlés esetén jövendőre is. A delegáczió csak egyik bizottsága az országgyűlésnek, szorosan meghatározott működési körrel, melybe a trónbeszéd, vagy trónbeszédszerű nyilatkozat egyáltalán nem tartozik. Ujabb alkotmányos korszakunk kezdete óta még meg nem történt, hogy az országgyűlést megnyitó trónbeszéd a külügyekről