Képviselőházi irományok, 1892. XXXVII. kötet • 1199-1211. , CCLXXXVII-CCC. sz.

Irományszámok - 1892-1211. A közösügyi kiadások hozzájárulási arányának ujból megállapitására 1896-ban kiküldött magyar országos bizottság irományai

356 1211. szám. levő, egy oly tarthatatlan alapon kiszámított hozzájárulási aránynak, melyet Ausztria mindig ellenzett: ime, ezek azon javaslatok, melyek alapján a tisztelt magyar országos bizottság szerint a birodalom két fele által viselendő közös költségekhez való hozzájárulás arányának újabb szabályozása eszközlendő volna. A tisztelt magyar országos küldöttség nagybecsű válaszában csodálkozásának ad kifejezést, hogy az osztrák küldöttség azon nagyfontosságú nyilatkozatot, melyet elődje az 1887. évi április hó 20-án tartott együttes ülésben tett, hallgatással mellőzte és fölemlíti, hogy jogosan remélhette, miszerint az osztrák küldöttség a 2°/o praecipuum kérdését illetőleg az akkor elejtett fonalat föl fogja venni. E megjegyzés nem egészen találó. A fonalat nem ejtették el akkor, hanem elvágták. Az osztrák küldöttségnek az 1887. évi április hó 20-án tartott együttes ülésben tett nyilatkozata ugyanis a tisztelt magyar országos küldöttség nagybecsű üzenetében nines teljesen idézve. Mert igaz ugyan, hogy az osztrák küldöttség a magyar országos küldöttség részéről kifejezett azon kívánságot, miszerint a praecipuum mellőzésével a magyar korona öszszes országai részére egységes hozzájárulási arányszám állapittassék meg, közjogi szempontból jogosultnak ismerte el és ennek megvalósítására bizonyos föltételek mellett késznek nyilatkozott, ámde hozzátette, a mait a tisztelt magyar országos küldöttség hallgatással mellőz, hogy törvény alakjával biró biztosítékot követel arra nézve, miszerint a praecipuum megszüntetéséből a birodalmi tanácsban képviselt országok és tartományokra nemcsak a legközelebbi tíz év alatt, hanem egyáltalában nagyobb teher nem fog háramlani. »Egy ilyen, mindkét részről elfogadható és mindkét részt megnyugtató biztosítékot azonban«, mint a jegyzőkönyv mondja, »daczára a mindkét részrőli szorgos fáradozásnak, nern lehetett találni.« Hogy az osztrák küldöttség minő követeléseket támasztott, kitűnik az 1887. évi április 15-én tartott együttes ülés tárgyalásaiból. E szerint az osztrák küldöttség tagjai kijelentették, hogy »a praecipuumnak megfelelő módon leendő feladására készek, föltéve, hogy vagy az összes magyar quota fölemeltetik, vagy pedig a küldöttségeknek sikerülend oly elvekben megegyezni, melyek alkalmasok volnának a hozzájárulási arányszám kiszámításánál egyszersmindenkorra törvényes alapul szolgálni.* Az osztrák küldöttség javaslatai azonban magyar részről egytől-egyig visszautasittattak. A jelenlegi osztrák küldöttségnek, mely a birodalmi tanács részéről csupán azon feladatot nyerte, hogy a hozzájárulási arányszám megállapítása végett tárgyalásokba bocsátkozzék, véleménye szerint nem állott sem módjában, sem hatalmában a praecipuum mellőzése czéljából kezdeményezőkig föllépni, hanem a tárgyalások fonalának esetleges ujabbi fölvételét a tisztelt magyar országos küldöttségre kellett bíznia. Elődjeinek nyilatkozataihoz és többé kevésbbé előzékeny kijelentéseihez különben a jelenlegi osztrák küldöttség nincs kötve, és még azon esetben sem érhetné szemrehányás, ha tagjai között ma más fölfogás is uralkodnék, mint 1887-ben. A tisztelt magyar országos küldöttség a kérdést ez alkalommal ismét napirendre hozva, a nézete szerint mellette szóló indokokot, melyeket már 1887. és 1877. évi üzeneteiben bőven kifejtett, ismét előadja. Pedig a. magyar részről óhajtott czél elérésére többet használt volna, ha a hozzájárulási arányszámra nézve egy megfelelő és megvitatható javaslatot tesz, mintsem hogy oly tényekre utal, melyeket minden osztrák politikus ismer, még ha a törvényhozó testületeken kivül is áll. Azon állítás, miszerint Magyarország, midőn a katonai határőrvidék czímén a két százalékos praeeipuumot elvállalta, kötelezettségén messze túlment, helyreigazi-