Képviselőházi irományok, 1892. XXXVII. kötet • 1199-1211. , CCLXXXVII-CCC. sz.

Irományszámok - 1892-1211. A közösügyi kiadások hozzájárulási arányának ujból megállapitására 1896-ban kiküldött magyar országos bizottság irományai

236 1211 szára. országon még annyira-mennyire a régebbi törvényhozás módszeréhez hasonlít, oly mélyreható változások történtek, hogy a monarchia két fele közt az ezen forrásból befolyó jövedelmekre nézve összehasonlításnak nem lenne helye. A kereseti és jövedelmi adók a Lajtán innen és túl különbözőkép vettetvén ki s egészen elütő alapokra levén fektetve, a két államterület fizetésképességének összehasonlítására távolról sem alkalmatosak. Mindkét rész adótörvényhozására természetesen a külön közgazdasági viszonyok gyakorolják a döntő befolyást és új adók behozatalánál is az ezekre való tekintet az irányadó. Az egyenes adók csupán egyforma törvényhozási elvek és egyenlő adóláb mellett nyújthatnának biztos alapot a hozzájárulási arány kiszámítására. Szorosan véve csakis a jövedelmi és vagyon-adók szolgáltatnak, a mennyire ez általában lehető, megbízható támpontokat és ezek is csupán úgy, ha a becslésre és beszedésre nézve a törvényhozási szabályok azonosak és ha a nehéz művelet keresztülvitelére kivétel nélkül alkalmas közegek állanak rendelkezésre. Mert a többé vagy kevésbé szigorú becslés befolyásolja természetszerűleg az adóeredményt is, az egyenlőtlen eljárás pedig a megterheltetés mértékének elbírálását megnehezíti. Lényegesek voltak továbbá a régebbi küldöttségek tárgyalásai közben a nézetkülönbségek az iránt is, hogy a kormányok részéről előterjesztett kimutatásokból mely tételeket kell a számításba fölvenni s melyeket kihagyni? Ennek folytán az egyes küldöttségek által kiszámított eredmények is rikító eltérést mutattak. Kétségtelen, hogy ezúttal is kielégítő megállapodás kísérlete, ha még oly erélyesen törekednének is a jogosság és méltányosság elveit követni, hajótörést fogna szenvedni, ha mindenek előtt nem sikerülne a kiszámítás alapja iránt megegyezésre jutni. Ezért az osztrák küldöttség kötelességének tartja, a tisztelt magyar küldöttségnek ez iránt javaslatot tenni, a miben nem vezérli más, mint azon őszinte törekvés, hogy a két birodalmi fél között levő kapcsolat megszilárdítása érdekében oly helyes elveken alapuló szabályok birtokába jussunk, melyek jövőre a közösügyi költségek fedezési arányának kipuhatolására nézve mérvadók maradni alkalmasak. Az osztrák-magyar monarchia két államterülete egymással a legteljesebb paritás viszonyában áll. Magyarország épen annyi befolyással bír a közös ügyekre, mint a birodalmi tanácsban képviselt országok és tartományok, a külügyi politika irányára elbatározó befolyást gyakorol és a hadügyi kormányzat kérdéseiben is több ízben meg tudta valósítani kívánságait. Csak jogos és méltányos volna tehát, ha a közös háztartás költségeihez egyenlő mértékben járulna. Hiszen a közös intézmények, melyek költségeit fedezni kell, mindkét résznek egyforma hasznára vannak. Egyenlő előnyök pedig egyenlő terheket tételeznek föl. Midőn az osztrák küldöttség ez időszerint a hozzájárulás teljes javítására nem támaszt igényt s a lakosság tágas köreiben ez iránt nyilvánult nézeteken magát túlteszi, ebben csak azon tekintet vezérli, melylyel a velünk baráti viszonyban álló állam közgazdasági és pénzügyi helyzetének tartozik. E viszonyok csak az utolsó évtized folyamán nyertek rendkivüli fejlődést, de az országnak oly nagy mértékben rendelkezésére álló segédforrások még nem érték el a teljes kifejlesztést, úgy hogy az adóképesség túlságos megfeszítése kártékony hatással lehetne. Arról azonban nem lehet lemondani, hogy a két rész hozzájárulásának aránya egyenletesebben osztassák fel, mint ez tényleg eddig történt. Bármennyire különbözzenek az osztrák-magyar monarchia államjogi viszonyai más államokéitól, mégis ajánlatosnak látszik összehasonlítás okáért oly államszövetkezetek példáját idézni, melyekben némely fontos és jelentős államfeladat, mint a hadügy, a külügy (a diplomatiai és konzuláris képviselet), s végül kisebb-nagyobb