Képviselőházi irományok, 1892. XXXVII. kötet • 1199-1211. , CCLXXXVII-CCC. sz.

Irományszámok - 1892-1211. A közösügyi kiadások hozzájárulási arányának ujból megállapitására 1896-ban kiküldött magyar országos bizottság irományai

1211. szám. 237 mérvben a közgazdasági ügykör, szövetségi ügyek gyanánt szerepelnek. E szövetkezetekben tényleg mindenütt az egymással szövetkezett külön államoknak bizonyos megjelölt bevételeit kiválasztották és a közös pénzügyi kezeléshez utasitották, azon esetre pedig, ha a befolyó jövedelem a növekedő közös szükséglet fedezésére nem elégséges, új adókat hoztak be. Bizonyság erre a német birodalom és a svájczi szövetség példája. Ha az összes állambevételek a szükséglet fedezésére nem elegendők, az egyes államok matrikuláris adózása vehető igénybe, mely fejenkint, vagy pedig mint Helvécziában, az adójövedelem arányában vettetik ki. Az 1867-iki küldöttségi tárgyalások alkalmával magyar részről azon törekvés mutatkozott, hogy a közös ügyek és az államszövetkezet rendelkezésére bocsátott jövedelmek köre lehető szűkre szorittassék. Egy igen helyes, arra irányuló javaslat, hogy bizonyos közvetett adónemek, mint a czukor- és pálinkaadó, már eleve a közös kiadások fedezésére fordíttassanak, a magyar küldöttségnél visszhangra nem talált. Az emiitett két adóval elért eredmények, különösen azok reformja óta, első tekintetre mutatják, hogy az ezekből folyó jövedelem, daczára a hadsereg és a hadi tengerészeire forditott kiadások tetemes emelkedésének, a költségeket majdnem teljesen fedezte volna s a még hiányzó összeg igen szűk korlátok közé lenne szorítva. A közös kiadások fedezésének ezen módját osztrák politikusok utóbb is több izben javasolták. Az ebbeli mulasztást azonban jelenleg helyrehozni már nem lehet. Csupán a vámjövedék fog jövőre is közös bevételül szolgálni, a mig a vám- és kereskedelmi szerződés fennáll. A két állam részéről ezenfelül még szükséges hozzájárulás iránt tehát megfelelő módozatot kell feltalálni. Magyarországon is tért foglal annak érzete, — hogy ne mondjuk: az a meggyőződés — hogy a quota kiszámításának jelenlegi módszere tarthatatlan. A magyar küldöttség egyik kiváló tagja egy nem rég tartott előadás alkalmával megjegyezte: »hogy nem lehetséges a mai adójövedelemből azt következtetni, hogy a magyar állam adózási ereje aránytalanul emelkedett; a két államban különböző adórendszerek uralkodnak és az adócsavar is különböző erővel működik, az adójövedelem tehát nem alkalmas alapja a quota megállapításának*. Igaz, hogy helyébe egy oly javaslatot ajánlt, mely a kívánt czélhoz bizonyára nem vezethet, mert szerinte a nemzeti vagyonban nyilatkozó gazdasági erő volna az az alap, melyen a quota kiszámitása eszközöltetnék, holott még arra sincsen megbízható anyagunk, hogy bármely állam lakosságának jövedelmét kiszámíthassuk, semhogy tartható statisztikánk volna, melynek segítségével az osztrák-magyar monarchia gazdasági erejét megállapithatnók. Az államok termelési és fogyasztási erejének meghatározására eddigelé tett kísérletek csak nagyon kétes becsű eredményekre vezettek s a mérvadó statisztikai szakférfiak még az alkalmazandó módszerre nézve sem tudtak megegyezni. A földmívelő államok termelési ereje iparos államokéval össze nem hasonlítható, a fogyasztásra pedig az erkölcsök és szokások különbsége sokfélekép szokott befolyni. Ha már most az adójövedelem a quota meghatározására nem alkalmas, a gazdasági erő pedig legalább eddig meg nem mérhető tényező, akkor más ismertető jelt kell kitalálni. Ilyenül más állam-egyesületek példájára önként kínálkozik a népesedés számaránya, mely a közös költségek viselése arányának legegyszerűbb és legtermészetesebb mértéke gyanánt tekinthető. E szerint az arány az 1890-ik évi népszámlálás eredménye alapján úgy állna, mint 57-8 : 42-2, a katonai határőrvidék népességének bevonásával pedig kerek számokban, mint 58 a 42-hez. A közös szükségletnek kizárólag a népesség száma alapján való ezen felosztása jogosult megtámadásnak lehetne kitéve, ha az összes szükségelt állami kiadások és bevételek alapos egybevetése nyomán meggyőző módon be lenne bizonyítható, hogy