Képviselőházi irományok, 1892. XXXIV. kötet • 1110-1124. , CCXLIX-CCLI. sz.

Irományszámok - 1892-1110. A képviselőház igazságügyi bizottságának jelentése, a bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat tárgyában

60 1110. szám. »szük$ég esetében a jogerőre emelkedés előtt elfogató parancsot bocsát ki,« mert merülhet fel oly eset, hogy sürgősen kell abban az időközben is intézkedni, mely alatt az ítélet jogerőre emelkedik. A 476. §-hoz (m. j. 476. §.) Az ötödik bekezdésbe az »és ha« szók helyett az »a mennyiben« szókat tette s a »táviró« szó után a »vagy távbeszélőd szókat vette fel a bizottság. Az utolsóelőtti bekezdést pedig a következő szavakkal toldotta meg : »a ki a kiadatás kérdésében határoz.^ E pótlással a javaslat 27. §-a második bekezdésének rendelkezését, melyett ott törölt a bizottság, ide hozta át, a hol inkább helyén van. Magát a rendelkezést a bizottság nem tartotta módosíthatónak, nemcsak a miatt, mert különben több fennálló államszerződéssel jutott volna ellentétbe, hanem abból az okból sem^ mert a kiadatás kérdésében a döntés jogát a külföldi törvényhozások sem ruházzák a bíróságra s még az e részben legmesszebb menő angol és északamerikai törvényhozások sem, melyek rendelkezései szerint a bíróságnak az a határozata, mely az illető terheltnek kiadatását elrendeli, a kormányt nem köti; s mert Svájcz is, melynek szabadelvüsége kétségen felül áll, a kiadatásról 1892. évben alkotott törvényének 16. czikkébe azt a rendelkezést tartotta felveendőnek, hogy a kiadatás kérdésében kizárólag a szövetségi tanács dönt. A 479. §-Jioz (m. j. 479. §.) Az utolsóelőtti bekezdés helyett a bizottság a következő rendelkezést vette fel: »Az államkincstárból előlegesett bűnügyi költségek tekintetében az 1890. évi XLIII. törvény csikk rendelkezései hatályban maradnak.« A javaslat intézkedése az 1890. évi XLIII. t.-cz.-böl van átvéve, de egyszersmind azokra a költségekre is kiterjesztve, melyeket a magánvád és a terhelt képviselete illetőleg védelme okozott, s melyeket a második bekezdés szerint az államkincstár nem előlegez. Ehhez a kiterjesztéshez a bizottság nem járulhatott, mert azt a magánosok által fedezett előlegekre nézve sem jogosnak, sem méltányosnak nem tartja. Az elfogadott szövegezéssel következéskép a szóban levő rendelkezést csupán azokra a bűnügyi költségekre szorította a bizottság, melyeket az államkincstár előlegezett.

1 Az utolsó bekezdésben a »költségeket« szó után e szavak szurandók be: »a mennyiben ezek megállapításának szüksége merül fel.« A 480. §-hoz (m. j. 480. §.) A harmadik bekezdés »ellen« szava után a bizottság a következő szavakat vette fel: »az 1890. évi XLIII. t.-cz. korlátai közt.« A 481. §-hoz (m. j. 481. §.) A második bekezdést a bizottság igy szövegezte: »A többi bfínügyi költségeket a vádlott-társak egyetemlegesen tartoznak megtéríteni, hacsak a bíróság méltányosságból a vádlottak mindegyikére eső költségek összegét [ ] külön meg nem állapitja.«