Képviselőházi irományok, 1892. XXXIV. kötet • 1110-1124. , CCXLIX-CCLI. sz.

Irományszámok - 1892-1110. A képviselőház igazságügyi bizottságának jelentése, a bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat tárgyában

1110. szám. 7 A ki a bűnvádi eljárás fejlődését világszerte figyelemmel kisérí, nem vonhatja kétségbe, hogy az esküdtszéki intézmény elodázhatlan kényszerrel lépett előtérbe azon reform-mozgalom­mal kapcsolatosan, mely a büntető ítélkezés terén a szóbeliséget és a bizonyítékok szabad mél­tatását ismét meghonosította és ez által oly feladatot ruházott a bíróságra, melyre az össze­állításánál és alkotó elemeinél fogva hivatottnak nem mutatkozott. írásbeliségen alapuló inqui­sitórius perben, hol a biró a törvényes bizonyítékokhoz volt kötve, melyek erejét, súlyát és hatályát az eljárás szorosan körülirta, indokolható volt a laikus elem teljes kizárása a büntető ítélkezésből. Ámde a szóbeliségen és a bizonyítékok szabad méltatásán nyugvó büutető eljárás mellett, melyben a biró gyakran azon helyzetbe jut, hogy ítéletét azon subjectiv benyomásokra fektesse, melyeket az előtte lefolyt szóbeli tárgyalásból és bizonyítási eljárásból merített, teljes joggal lépett előtérbe az állampolgárok azon igénye, hogy közreműködésük a bűnösség kérdé­sének megállapításánál vétessen igénybe. Az esküdtbíróság legnagyobb értéke — ezen intézmény nagynevű védője Grlaser szerint —• abban rejlik, hogy megosztja a birói hatalmat állandó szakképzett birák és az állampol­gárok sorából birói tisztségre hivatott, feddhetetlen életű férfiak között. Az esküdtszék nélkü­lözhetetlenségéhez való .ragaszkodás nem a bíróság iránti bizalmatlanság talajából fakad, hanem azon gondolatból ered, mily szédítő hatalom ruháztatik állandó közösségben működő jogászokra midőn szóbeli tárgyalás és a bizonyítékok szabad méltatása alapján ítélnek ezrek élete, sza­badsága és társadalmi exisztentiája fölött. Igazságügyi és politikai indokok egyaránt hatottak közre, hogy az esküdtbíróság intéz­ménye majdnem minden államban meghonosítva lett. Ezen indokok bírták rá az 1840/44. országgyűlés alsó táblájának többségét, hogy az esküdtszék mellett foglaljon állást és inkább letegyen a bűnvádi eljárás megalkotásáról, mintsem hogy lemondjon az esküdtszéki intéz­ménynek meghonosításáról. 1848-ban a rendi alkotmány helyébe a parlamentáris kormány­rendszer lépett s a nagy átalakulás s alkotmányos küzdelmek közepette az igazságügyi alko­tásokra nem jutott idő, de azért a törvényhozás mégis sietett az esküdtszéket a nyomtatvány utján elkövetett bűncselekményekre kiterjeszteni s igy megjelölni az irányt, melyben birói szervezetünket fejleszteni kell. 1871-ig az elsőfokú bíróságok, a törvényhatóságokban politikai szervezettel biró állam­polgárok által választattak, a büntető biró az első fokban, a közvádló (ügyész) és vizsgáló­bíró az önkormányzatnak képezték kifolyását. 1871 óta a birói hatalom, az állam kinevezése alapján és az állam (ő Felsége) nevében gyakoroltatik minden fokban s bármennyire helyesnek és szükségesnek bizonyult is be ezen reform, mégis megszűnt általa minden kölcsönhatás a nemzet, annak alkotó rétegei és a bíróság között s tartani lehet attól, hogy idővel az állam­polgárok idegenül állanak szemben a büntető igazságszolgáltatással, mely pedig az ő javukra, az ő érdekükben s jogérzetüknek megfelelően van hivatva működni. Az állampolgár ma csak tárgya a jogszolgáltatásnak, nem pedig annak alanya és ténye­zője, alkotmányos országban pedig alig tartható fenn az az állapot, hogy azon törvények, melyek hivatása a társadalom jogrendjét és fennállhatását biztosítani, az állampolgárok teljes kizárásával kezeltessenek, hivatásszerű birák zárt testülete által. A tudomány terén merültek volt fel ellenvetések az esküdtbíróság, mint igazságszolgál­tatási intézmény értéke ellen. Ámde ezen elméleti kifogások sem akadályozták meg, hogy az esküdtbíróság diadalmas kőrútjában majdnem minden törvényhozás által, mint a büntető jog­szolgáltatás nélkülözhetetlen szerve elfogadtassák, ugy, hogy ma Magyarország, Németalföld és Spanyolország kivételével nem ismerünk Európában és Amerikában számot tevő államot, mely ezen intézményt nélkülözné. Ha el is tekintünk Angolországtól, az esküdtbíróság bölcsőjétől, hol ma is szívósan ragaszkodnak ezen intézményhez, — Franciaországban is, mely államban pedig az alkotmány-

Next

/
Oldalképek
Tartalom