Képviselőházi irományok, 1892. XXXIII. kötet • 1071-1109. , CCXXXVIII-CCXLVIII. sz.
Irományszámok - 1892-1076. Törvényjavaslat, a majorsági zsellérbirtokról s az ehhez hasonló természetű birtokokról
60 1076. szám. A 32. §. harmadfokú perorvoslatként a felülvizsgálatot szabja meg, lényegileg a sommás eljárásról szóló törvény idevágó intézkedéseinek megfelelően. A 33. §-nak az az elvi álláspontja, hogy az ítélet csak akkor válik végrehajthatóvá, ha jogerőre emelkedett. Ez megfelel a birtokviszony különös természetének és a birtokrendezési eljárás eseteire nézve eddig fennálló szabályoknak. A perújítás és semmiségi kereset kizárását és az igazolás korlátozását az indokolja, hogy az eljárás és a végrehajtás befejezése után igénybevehető kiigazítási kereset (34. §.) elegendő biztosítékot nyújt a tekintetben, hogy az anyagi igazság a fél mulasztása esetén is kiderittessék; de szükséges folyománya ez a birtokviszony különös természetének és annak az álláspontnak, melyet a birtokrendezési eljárásra vonatkozó egyéb jogszabályok ebben a kérdésben feltüntetnek és a mely arra irányul, hogy a birtokszabályozás minél kevésbbé megingatható jog- és birtokállapotot létesitsen. A 34. §. eltérést tartalmaz a végrehajtás általános szabályaitól annyiban, a mennyiben kimondja, hogy ha a jogerőre emelkedett ítélet, vagy egyesség végrehajtása helyszíni eljárást tesz szükségessé és a végrehajtás nem csupán pénzösszeg behajtására irányul: a végrehajtást a törvényszék egyik birói tagja teljesítse ugyanazzal a hatáskörrel, a melyet a birtokrendezési eljárás idevágó szabályai megállapítanak. Szükséges ez azért, mert a végrehajtás számos esetben oly cselekmények teljesítésével lesz egybekapcsolva, melyek, mint például a megváltott külső terület kihasitása, esetleg áthelyezése — életbevágóbb érdekeket érintenek s ezek megóvása szempontjából hatályosabb biztosítékot követelnek. Hasonló szempont alá esik a javaslat 35. §-a, a mely azt a rendelkezést foglalja magában, hogy jogérvényesen létrejött egyesség, vagy jogerős . ítélet végrehajtásául szükséges telekkönyvi bejegyzés nem kérelemre, hanem hivatalból teljesítendő. A 36. §. azt kívánja biztosítani, hogy a tulajdoni igénylők, vagy a jelzálogi hitelezők igényei sérelmet ne szenvedjenek. — E mellett természetesen fenmaradnak azok a rendelkezések, melyeket az országos közvetítés esetére az erre vonatkozó különös szabályok tartalmaznak. A 37. §. a földadó nyilvántartásának pontosságát kívánja előmozdítani. 38. §. A váltságösszeg annak az ellenértéke lévén, a mit az eddigi birtokos tulajdonul megszerzett: indokolva van, hogy a váltság összege a birtokos ellen netán telekkönyvileg bejegyzett többi terheket megelőzze. Ezt az elsőbbségi jogot csak a váltságösszeg zálogjogi bejegyzése állapítja meg, történjék bár ez a bejegyzés a váltságjogositott javára rendes telekkönyvi bekebelezés alakjában, vagy országos közvetítés esetében a telekjegyzőkönyv, illetve telekkönyvi betét birtoklapján kitüntetett bejegyzés alakjában, a mi által a tartozás jelzálogilag bekebelezettnek tekintetik. (1868 : XXIX. t.-cz. 9. §.) A telekkönyvi bejegyzés és az azon alapuló elsőbbségi jog rendszerint abban fog nyilvánulni, hogy a tartozás az ingatlaunak oly terhévé válik, — a mely minden későbbi tulajdonosra átszáll és árverés esetén az 1880. évi LX. t.-cz. 184. §-a első bekezdésében és a 189. §. c) pontjában megjelölt elbánás alá esik. 39. §. A jogügyleti autonómia követelménye, hogy a felek egyezség utján a jelen törvény rendelkezéseitől eltérően is szabályozhassák a váltságösszeg biztosításának módozatait. Azonban életbevágó gazdasági és társadalmi érdekek követelik, hogy az egyezség tartalmára nézve bizonyos korlátok állittassanak fel, úgy, a hogy az hasonló váltságokra vonatkozó más törvényeinkben történt. (1871 : LIII. t.-cz. 21. §.; 1871 : LIV. t.-cz. 11. §.; 1873 : XXII. t.-cz. 14. §.)
