Képviselőházi irományok, 1892. XXXIII. kötet • 1071-1109. , CCXXXVIII-CCXLVIII. sz.

Irományszámok - 1892-1076. Törvényjavaslat, a majorsági zsellérbirtokról s az ehhez hasonló természetű birtokokról

58 1076. szám. még nem jelenti azt, hogy ha a birtokos igénye telekkönyvileg kitüntetve nincsen, a megváltásból eredő igényt a harmadik telekkönyvi jogszerző ellen érvényesíteni nem lehet; mert a megváltáshoz való jog a birtoknak jogi természetében gyökerezik s az úrbéri pátensek rendelkezésén alapszik, és mint ilyen a telekkönyvi rendeletek 4. §-a szerint nem képezte bejelentés tárgyát. A 16. §-ban általános szabályként ki van mondva, hogy az eljárásra a sommás eljárás szabályai alkalmazandók a 17—33. § okban foglalt eltérésekkel. A 17. §. szerint, a keresetet írásban kell benyújtani. Ez megfelel az 1893 : XVIII. t.-cz. 130. §-ának, a mely szerint a törvényszék előtti eljárásban a tárgyaláson kivtil eső kérelmek szóbeli előterjesztésének helye nincs. A kereset felszerelését illetőleg szükséges, hogy az ingatlan telekkönyvi megjelölése és a telekkönyv állásának feltüntetése, ugy nemkülönben a per eredményeként teljesítendő telekkönyvi bejegyzés megkönnyítése szempontjából a fél már a kereset beadása alkalmából készítse elő a tárgyalást. A javaslat abból indul ki, hogy a kereset az egyes birtokosnak vagy tulajdonosnak konkrét tényállást és kérelmet kifejező cselekményét képezze. E mellett azonban az 1868 : LIV. t.-cz. 66. és az 1893 : XVIII. t.-cz. 43. §-ának némi kiterjesztésével lehetővé teszi a földtulajdonos és a község szerint összefüggő kérdések közös elintézését. A képviselet kérdése ugy van szabályozva, mint a sommás eljárás alá tartozó ügyekben a törvényszék, mint felebezési biróság előtti eljárásban. A 18—21. §§. az előkészítő eljárással foglalkoznak, mely a szóban forgó ügyek mindegyikében kötelező. Annak megakadályozása végett, hogy szükség nélkül helyszíni tárgyalások tartassanak, a törvényszékre van bizva annak az elhatározása, vájjon a tárgyalás a helyszínén tartassék-e, vagy a biróság hivatalos helyiségében. Bonyolultabb kérdésekben, vagy ha a birtok felvételének szüksége merül fel, úgyszintén akkor is, ha számosabb félnek keresete együtt intézendő el, nemcsak kívánatos, de mellőzhetlen is lesz a helyszínén való eljárás, mig egyes egyszerűbb ügyek előkészítéséül a szükséges adatok beszerzése és a tényállás kiderítése meg fog történhetni helyszíni eljárás nélkül is. Ezekben az esetekben egyáltalán nem volna indokolt a nagyobb költség, melyet a helyszíni eljárás okoz. A 19. §. akként körvonalozza az előkészítő eljárás tárgyi terjedelmét, hogy az előkészítő eljárás során felvett jegyzőkönyv, a melynek a 21. §-ban kimondott rendelkezéséhez képest az 1893 : XVIII. t.-czikk 47. és 48. §-ában megszabott tartalommal kell bírnia, az előkészítő eljárás során beszerzett egyéb adatokkal együtt oly alapot létesítsen, a melyen a határozatot meg lehessen hozni akkor is, ha a felek a későbbi szóbeli tárgyaláson meg nem jelennek. Ez okból szükséges, hogy az előkészítő eljárás keretébe beleillesztessék a bizonyítás felvétele is, — kivéve a felek eskü alatti kihallgatását, a mely iránt a javaslat 27. §-a alapján csak a törvényszék intézkedhetik. A 20. §. megkívánja, hogy az előkészítő eljárás kimerítő legyen. Minthogy azonban a bizonyítási eljárás során oly kétes előkérdések merülhetnek föl, melyeknek előzetes eldöntése kívánatos, meg van engedve, hogy az előkészítő eljárással megbízott biró a tényállás csupán azon részének megállapítására szorítkozhassak, mely az előkérdésnek eldöntésére mulhatlanul szükséges. Előfordulhat ez az eset főleg akkor, ha kétes a megválthatóság kérdése, a melyet az 1893: XVIII. t.-czikk. 105. §-a alapján közbenszóló ítélettel előzetesen lehet eldönteni. A 21. §. akkép szabja meg az előkészítő eljárásban kitűzött tárgyalási határnapról való elmaradás következményeit, hogy a tényállást az elmaradott fél minél kisebb sérelmével a valósághoz hiven lehessen megállapítani, s e részben a javaslat azt a megoldási módozatot fogadja el, mely a birtokrendezési eljárásban érvényesül.