Képviselőházi irományok, 1892. XXXIII. kötet • 1071-1109. , CCXXXVIII-CCXLVIII. sz.

Irományszámok - 1892-1076. Törvényjavaslat, a majorsági zsellérbirtokról s az ehhez hasonló természetű birtokokról

1076. szám. 57 egybegyűjtése tekintetében teszi lehetővé a biró és a felek közötti közvetlen érintkezést és a szóbeli előterjesztést. Az 1880 : XLV. t.-cz. s az ezt módositó 1892: XXIV. t.-czikk azonban már nagyobb rést üt az Írásbeliség elvén, a mennyiben megengedi, hogy a vitás kérdésekre vonatkozó érdemleges tárgyalás is kiküldött biró előtt történjék. E mellett mind a két eljárás számos rést üt a rendes eljárás esetlegességi elvén és az eljárási formák merevségén főleg az által, hogy lehetővé teszi, hogy a bíróság az anyagi igazság kiderítése végett a felek által fel nem hozott bizonyítékokat is figyelembe vehet. A bíróság szabadabban mozoghat a birtokrendezési eljárás alá tartozó ügyekben, a nélkül azonban, hogy magának a tárgyalásnak alakja is ugy volna megszabva, hogy a megkötöttség csekélyebb mértéke a gyakorlatban számbavehető eredményt mutathatna fel. Mindezeknek figyelembevételével nem volna indokolt a birtokrendezési eljárások bármelyikét a jelen javaslat körébe eső ügyekre kiterjeszteni, hanem arra kell törekedni, hogy a szóban forgó ügyekben az eljárásnak egy oly alakja hozassék be, mely a sommás eljárás reformjának eredményeit kellően értékesítve, a birtokrendezési eljárás eddigelé is szem előtt tartott, de tüzetes és egységes szabályozás hiányában nem eléggé biztosított ozéljának lehető megvalósításához vezet. Szükséges ez annál inkább, mert ezzel egy ujabb lépés történik arra, hogy a szóbeliség és közvetlenség elve a társas bíróságok előtti eljárásban érvényesüljön, még pedig oly alakban, a mely legközelebb áll az eddigi eljáráshoz és a melynek mint kivételes eljárási formának helye lesz a polgári peres eljárás rendszerében akkor is, ha ennek az eljárásnak teljes reformja megvalósul. Mert számadási, vagyonelkülönitési, birtokrendezési és egyéb oly ügyekben, a melyekben a tények és a bizonyítékok anyaga bonyolultabb, a vitás kérdések száma nagyobb, hogysem azokat a szóbeli tárgyalás alkalmával könnyen áttekinteni és jelentékeny időveszteség nélkül társasbiróságilag letárgyalni lehessen, minden körülmények között szükséges lesz, hogy a tárgyalás előkészítése egy külön birói eljárás tárgyává tétessék, s az előkészítő eljárásnak ne csupán az a jelentősége legyen, amelylyel az előkészítő iratok vannak felruházva; hanem, hogy a per súlypontja épen erre az előkészítő eljárásra helyeztessék át, a melynek során a per ténybeli anyaga ugy állapítandó meg, hogy az a későbbi tárgyalás és határozathozatal alapjául szolgálhasson. Ezt a megoldási módozatot annál megnyugtatóbbnak találja a javaslat, mert a birtokrendezési eljárások úgynevezett előnyomozati rendszerében megtalálja a kiindulási pontot, az eljárás tervszerű kiépítésére. A javaslat 14. §-a a 2. §-ban foglalt anyagi szabály folyományaként megengedi, hogy az eljárást ugy a birtokos, mint a volt földesúr indíthassa meg ; a javaslatban szabályozott eljárás azonban csak akkor lesz igénybe vehető, ha a kereset a javaslat tulajdonképeni czélját, a megváltást, tartja szem előtt. Arra az esetre, midőn a kereset czélját anuak kimondása képezi, hogy a megváltásnak helye nincsen, a per az általános eljárási szabályok szerint lesz lefolytatandó. Tekintettel az elbírálandó kérdések nagyobb fontosságára, a kereset az értékre való tekintet nélkül a kir. törvényszékek hatáskörébe van utalva. Minthogy az 1871 : LM. t.-cz. 46. és 48, §-ai megengedik, hogy az ugyanazon egy határra vonatkozó birtokszabályozási kérdések a birtokrendezési eljárás keretében oldandók meg, szükséges, hogy az ország azon részeiben, a hol az 1871: Lili. t.-czikkben szabályozott birtokrendezési eljárás hatályban van, és a birtokrendezési eljárás még ha nem fejeztetett, a birtok jogi természetének, jelesül annak megállapítása, vájjon az illető birtokterület úrbéri vagy majorsági természetű-e, a birtokrendezési perben történjék (1868 : LIV. t.-cz. 12. §,). A 15. §. abból indul ki, hogy a per tárgyává tett kérdést nem lehet pusztán a tényleges birtoklás alapján megoldani, s hogy a pert úgy kell megindítani, hogy annak eredménye a telekkönyvi tulajdonos és a tulajdoni igénylők ellen is hatályos legyen. Ez azonban KÉPVH. IROMÁNY. 1892—97. XXXIII. KÖTET. 8