Képviselőházi irományok, 1892. XXXIII. kötet • 1071-1109. , CCXXXVIII-CCXLVIII. sz.

Irományszámok - 1892-1076. Törvényjavaslat, a majorsági zsellérbirtokról s az ehhez hasonló természetű birtokokról

1076. szám. 49 2. A javaslat csakis-az 1848. évi január hó 1. napja előtt a szabatosan megjelölt módon és czélból keletkezett birtokviszonyt akarja szabályozni. Az emiitett időpont után, bár azonos tartalommal létrejött birtokviszonyt nem veszi tekintetbe; mert abból indul ki, hogy ezúttal csak különszerü törvényhozási intézkedésről lehet szó, melynek csakis az a feladata, hogy pótolja azokat a hézagokat, melyeket a hazai jog szabályai a birtok és tulajdon rendjének az 1848. évi törvények szellemében történt átalakulását megelőző időből származó jogállapottal kapcsolatos kérdések tekintetében feltüntetnek. 3. A mi a kitűzött feladat megoldásának módját illeti, a javaslat abból indul ki, hogy a szóban forgó birtokterületekre vonatkozó jogviszony alapját a felek közt létrejött szabad egyezkedés képezi. Az 1832/6. évi VII. t.-czik'c 12. §-a e tekintetben azt mondotta ki, hogy: »udvartelken lakó vagy bármely nevezet alatt pusztákra telepitett s a földesúr engedményéből valami uri, majorsági telket használó zsellérek, uri tartozásaikra nézve egyedül a földesúrral teendő szabad egyezéstől függnek«. Ez a jogviszony tisztán magánjogi természetű volt, s ezen az úrbéri nyiltparancsok csak annyiban változtattak, a mennyiben azokban az esetekben, a melyekben a birtokterület átengedése az ideiglenesség ismérveit fel nem tünteti, az eddig fennállott birtokállapotot fentartandónak, s a birtokon fekvő tartozásokat megválthatóknak mondották ki. Erre való tekintettel a javaslat, a uaig egyrészt arra szorítkozik, hogy az úrbéri nyiltpnrancs által állandósított s bizonyos tekintetben a magánjog keretéből kiemelt birtokviszonyt ugy szabályozza, hogy az ingatlanra ismét a magánjog szabályai nyerhessenek alkalmazást (44. §.); — addig másrészt a kérdés érdemleges megoldásánál arra az elvi alapra helyezkedik, melyet az 1853. évi márczius hó 2-án kibocsátott úrbéri nyiltparancs 19. §-a, illetőleg az 1854. évi június 21-én kibocsátott úrbéri nyiltparancs 16—18. §-a általánosságban körvonaloz, s melyet az évek során át kifejlett törvénykezési gyakorlat a szóban forgó ügyekre következetesen alkalmaz. Ehhez képest a javaslat, épugy mint a telepit vényekről szóló 1873: XXII. t.-czikk, a birtokviszony rendezésénél első sorban a teljesített szolgálmányok megváltásának elvét valósítja meg. 4. A megválthatóság előfeltételei az úrbéri nyiltparancsok elvi rendelkezéseinek és az azok nyomán kifejlett tényleges állapot figyelembevételével akként vannak meghatározva, hogy a megváltásnak csak akkor legyen helye, ha a birtokterület átengedése nem ideiglenes jellegű. E mellett a javaslat számol azokkal a nehézségekkel, melyekkel az ideiglenességet kizáró mozzanatoknak taxativ felsorolása jár. De a javaslatnak számolnia kellett azzal a .fontos kérdéssel is, kit és milyen mértékben terheljen a bizonyítás az átengedésnek a megválthatóságot megalapító körülményei tekintetében. Rendes körülmények között meg kellene kívánni, hogy az, a ki a megváltást kéri, bizonyítsa az időtartamot, melyre az átengedés szólt, s a bizonyításnak nemcsak tárgyi szempontból, hanem alanyi szempontból kellene történnie, — és így nem volna elegendő, hogy a bizonyítás csak arra terjedjen ki, hogy az ingatlannak az átengedés óta mindig ugyanaz volt a gazdasági rendeltetése, hanem a bizonyítás körébe tartoznék az a kérdés is, hogyaz átengedés — az ideiglenességet kizáró megállapodás mellett — vagy maga a megváltást kérő részére, vagy jogelődei részére történt. Tekintve azonban, hogy a bizonyítási kötelezettség szabályozásának ez a módja szerfelett megnehezítené a birtokosra nézve a megváltáshoz való jog érvényesítését, a javaslat úgy oldja meg ezt a kérdést, hogy ahhoz a tényhez, mely szerint az 1848. évi január hó 1. napja előtt a megfelelő módon átengedett birtokterület az 1848. évi január hó 1. napján a megváltást kérő birtokos vagy jogelődje birtokában volt, azt a védelmet fűzi, hogy az átengedés nem volt ideiglenes; — s ezzel szemben a megváltási jogot kizáró ideiglenesség bizonyiKÉPVH. IROMÁNY. 1892—97. XXXIII. KÖTET. 7