Képviselőházi irományok, 1892. XXXIII. kötet • 1071-1109. , CCXXXVIII-CCXLVIII. sz.
Irományszámok - 1892-1072. Törvényjavaslat, a lonjavölgyi vasut engedélyezése tárgyában
20 A töltések, azok magassága és anyagához képest !/* vagy l 1 /* lábas lejtőkkel létesítendők; a bevágások lejtői pedig az anyag nemének és minőségének megfelelően állitandók elő. A vízszintesben, vagy csekély esésben fekvő bevágások oldalárkai megfelelő fenékeséssel bírjanak. Az anyagárkok külső lejtői egy lábasnál meredekebbek nem lehetnek, a töltés felőli lejtők ellenben ugyanoly rézsűvel készítendők, mint maguk á töltések. Az anyagárkok továbbá oly módon létesítendők, hogy azokból a víz lehetőleg lefolyást találjon, a nélkül azonban, hogy káros vízfolyások keletkezhessenek. A töltés lába és a nyitandó anyagárok közt legalább 0*8 m. széles padka hagyandó, és ugyanily szélesnek kell lenni a kisajátítási védszalagnak is. Csuszamlásra hajlandó töltések és bevágások megfelelően biztositandók. Árterületeken átvonuló töltéseknél a pályaszín Os méterrel a legmagasabb árviz felett lesz tartandó és ily helyeken a töltés lejtői a szükséghez képest biztositandók. Átereszek és kisebb hidak úgy állitandók elő, hogy a hordszerkezet alsó éle és a legmagasabb árviz szine között 05—l*o méter nyilt magasság maradjon, nagyobb hidaknál az árviz és szerkezet közötti magasság 1'2 m.-nél kisebb nem lehet. Mindazon helyeken, hol folyók vagy patakok a pályát megközelítik, a partok leválás és kimosás ellen kellően biztositandók. Vízfolyások, patakok és folyók az áthidalás előtt vagy után megfelelően szabályozandók és a szükséghez mért partvédművekkel ellátandók. A pálya testében építendő azon átereszek, melyek fölött feltöltés alkalmaztatik, kőből vagy téglából, esetleg betonból vagy vasból létesítendők; mig a nyilt műtárgyak ellenfalai és esetleges középpillérei kőből vagy téglából, felszerkezetei pedig 4*o méter nyilasig tölgyfából, azontúl vasból építendők. A párhuzamos utak- és útátjárókban a szükséghez képest megfelelő nyílású átereszek vagy hidak építendők, melyek — ha azok felett nincs feltöltés — egészen fából is lehetnek. Ugy ezekhez, mint hidpadlózatokhoz általában csak tölgy- vagy vörösfenyőfát szabad használni. Útszabályozások, útáthelyezések és útátjárók felépítménye az eredeti út felépitményének megfelelően vagy kőalapból és kavicsból, vagy csak kavicsból állitandók elő. Oly utaknál pedig, melyek kavicsolva egyáltalában nincsenek, az útátjárók mindkét sínszáltól számítandó 8—8 m. hosszaságban 15 cm., azontúl pedig 10 cm. magasságban kavicsolandók. Az állomási hozzájáró utak, valamint az állomási fonóikon kocsiközlekedésre szolgáló területek 0*15 m. vastag kőalappal és OM.5 m. vastag kavicsolással létesítendők. Az állomási terek azon részei, melyek kocsiközlekedésre nem szolgálnak, 10 cm., az őrházi fensíkok pedig 5 cm. vastag kavicsréteggel boritandók. Az állomásokon, a fensíknak és különösen a vágányok beágyazásának szárazon tartására a szükséghez képest szivárgók létesítendők. Minden állomáson kert számára legalább 400 m 2 és minden egyes állomási és vonalőrháznál szintén kertnek legalább 1.000 m 2-nyi földterület kisajátítandó. III. Felépítmény. A pálya 1*485 méter nyomtávval építendő. A sínek, melyek aczélból gyártandók, folyóméterenként 23.6 kgrm.-nál könnyebbek nem lehetnek és függő sinkötés alkalmazása mellett oly sűrűn rakott talpfákon helyezendők el,
