Képviselőházi irományok, 1892. XXXII. kötet • 1032-1070. , CCXXIII-CCXXXVII. sz.
Irományszámok - 1892-1066. Törvényjavaslat, az Alvincztől Nagy-Szebenen át a vöröstoronyi szoros melletti határszélig vezetendő gőzmozdonyú vasut engedélyezéséről
284 1066. szám. Hosszas tárgyalások után végre sikerült a részvénytársasággal abban állapodnom meg, hogy már forgalomban levő vonalai összes jövedelmét a folytatólagos vonal financirozására átengedje, mely jövedelem az előrelátható eredmények szerint, ha nem is mondható igen jelentékenynek, de mégis a csatlakozó vonalrész financirozása szempontjából nem megvetendő tőkeértéket képvisel. Ezzel azonban az Olthid-vöröstoronyi vonal építése még nem lett volna biztosítva. Figyelembe veendő volt ugyanis, hogy a terepviszonyok és a nemzetközi szolgálat miatt felette költséges jellegű, úgyszólván minden helyi forgalmat nélkülöző mintegy 17 kilométer Olthid-határszéli vonal kiépítése a magánvállalkozás útján kezdettől fogva csak az esetben volt kilátásba vehető, ha az a helyi érdekű vasutból kiágazó más, a helyi forgalom szempontjából teljes jogosultsággal biró vasútvonallal együttesen lesz biztositható. Ilyennek kezdettől fogva a nagyszeben-alvinczi vasút tekintetett, s az engedélyesek, illetve a vasúttársaság kezdettől fogva csakis abban a reményben vállalhatták el az Olthid-határszéli vonal kiépítésének kötelezettségét, hogy e vonalrészre a már régóta tervezett nagyszeben-alvinczi vonallal együttesen sikerülend a szükséges tőkét megszerezni. Habár pedig ez a remény, illetve a fentartás a nagyszeben-vőröstoronyi h. é. vasút engedélyokiratának 1. §-ában nem jutott is kifejezésre, mégis a kormány az előzmények és a tényleges helyzet alapján magától érthetőnek vélte, hogy az engedélyokirat 1. §-ában az Olthid-határszéli vonal kiépítésére nézve elvállalt kötelezettség csak akkor lesz teljes szigorral érvényesíthető, ha ennek érvényesítésével egyúttal a nagyszeben-alvinczi vonal kiépítése, s ily módon a forgalomszegény Olthid-vöröstorony szakasz építésének és üzletének fejlődésképesebb vonalhálózat keretébe való beillesztése is lehetővé válik. Ezen benső indokok alapján az előmunkálatok az Olthid-határszéli és a nagyszebenalvinczi vonalakra nézve mindenkor párhuzamosan haladtak, de viszont a kormánynak is közelebbi megfontolás tárgyává kellett tenni azt a kérdést, hogy vájjon a nagyszeben-alvinczi vonal kiépítése a helyi érdekek kielégítésén felül alkalmas volna-e arra, hogy a vöröstoronyi nemzetközi csatlakozás belső értékét fokozza? Az ez irányban folytatott tanulmányok a nagyszeben-alvinczi] vonal egyidejű kiépítését, támogató eredményekre vezettek. Első sorban megállapittatott, hogy az emelkedési viszonyok a vöröstoronyi útirányon jóval kedvezőbbek lesznek, mint — a ghymesi irányról nem is szólva — akár a predeali, akár az orsovai útirányon, mely két utóbbi útirányon a legnagyobb emelkedés 17—25°/oo ig terjed, holott a vöröstoronyi útirányon a maximális emelkedés 12*5°/oo. Üzletgazdasági szempontból tehát mindenesetre a vöröstoronyi útirány lesz a legelőnyösebb. Megállapittatott továbbá, hogy az erdélyi részek és Dél-Románia közötti szomszédos forgalomnak a nagyszeben-vőröstoronyi vonal egymagában is teljesen megfelelne ugyan, a mennyiben ugyanis Kolozsvárról Bukarestbe (a Bimnicul-Valcui és Pitesti között tervezett vonal figyelembevételével) a mai predeali útiránynyal szemben 58 kilométer, Krajovában pedig nem kevesebb mint 262 kilométer útröviditést képezend, hogy mindazonáltal ennek az útiránynak a tulajdonképeni nemzetközi forgalomra való hivatottságot csakis a nyugat és különösen a Budapest felé elérhető útröviditések adván meg, e tekintetben a nagyszebenalvinczi vonal kiépítése tényleg fontossággal bír annyiban, a mennyiben e kiépítés esetén Nagy-Szeben és Alvincz közt az útvonal 43 kilométerrel megrövidül, s ennek folytán Budapest felé is az orsovai útiránynyal szemben 48 kilométer, a predeali iránynyal szemben pedig 58 kilométer útrövidités éretik el. Ezt az útröviditést a vöröstoronyi útiránynak fentebb kiemelt üzletgazdasági előnyei természetesen csak fokozhatják, de még inkább fokozza egy másik körülmény, mely alkalmas a magyar és román államvasutak között az útirányitásra nézve ez idő szerint fennálló érdekellentétet kiegyenlíteni. Ez abban áll, hogy míg jelenleg a
