Képviselőházi irományok, 1892. XXVIII. kötet • 870. sz.

Irományszámok - 1892-870ff. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának folytatása

870. szám. 93 hallgatóságot eltávolíttathatja. Ily esetben nem szükséges azonnal a nyilvánosságot is kizárni, hanem megengedheti az elnök, hogy mások a terembe jöjjenek. De ha a közrend érdekében szükséges a közönség kizárása: akkor a törvényszék ezt is elrendelheti. Ha valaki a kiutasító rendeletnek nem engedelmeskedik, vagy az elnöki figyelmeztetés után ismételve vagy súlyosabban megzavarja a rendet: az elnök nyolcz napig terjedhető elzárásra ítélheti őt és ezt a büntetést azonnal foganatosíttathatja. Nem szükséges e határozatot ítélet alakjában hozni. Elég, ha ez a külön felveendő jegyzőkönyvben meg van említve. Igen természetes, hogy e rendbüntetést csak nagyobb rendetlenség esetén alkalmazza az elnök. % A mennyiben a hallgatóság között megjelent katonai személyek követnek el rendetlenséget vagy tanúsítanak helytelen magaviseletet: ezeket is rendre utasíthatja, eltávolíthatja az elnök, de az elzárás-büntetést nem alkalmazhatja, mert nem volna czélszerü a katonai birói - hatáskörön rést ütni, külömben is az illetékes katonai hatóság a bíróság megkeresésére megfelelő büntetést alkalmazand (298. §.). b) Hézagos volna a javaslatnak a rend fentartására vonatkozó rendelkezése, ha a perben érdeklett személyek esetleges rendzavarásainak megtorlásáról nem intézkednék. Lehet, hogy a vádlott, a magánvádló, a tanuk, a szakértők, a sértett fél tanúsítanak durva magaviseletet, vagy használnak a tárgyaláshoz nem tartozó becsületsértő kifejezéseket. Lehet, hogy az ügyfél képviseletében megjelent ügyvéd vagy a kir. ügyészség képviselője követ el súlyosabb rendzavarást. Mindezeknek megtorlásáról külön intézkedik a javaslat. A perben érdekelt személyeket a szenvedély, az elkeseredettség többször ragadhatja oly magaviseletre vagy kifejezésekre, melyek mindenesetre sértik a tárgyalás komolyságát, de azért igazságtalan volna azonnal megtorlást alkalmazni. Az elnök tapintatától függ annak megítélése: a tárgyalás méltóságának és rendjének érdekében valóban szükséges-e e személyek ellen rendbüntetést kiszabni. Mindenesetre a többszörös rendreutasítás kimerítése után fog a tapintatos elnök a büntetés eszközéhez nyúlni. A javaslat szándékkal használja a »durva magaviselet« kifejezését, mert ezzel jelezni kívánja, hogy apróbb illemsértések és rendetlenkedések nem érdemelnek büntetést. Igen természetes, hogy az elnök a tárgyalás rendjének és méltóságának fentartására vonatkozó jogánál fogva a tanukat, a szakértőket, a sértettet, ha ezek magaviseletökkel a büntetés kiszabása után is zavarják a rendet, kivezettetheti a teremből (297. §.). A vádlott kivezettetését (297. §. 3. bek.) csak a törvényszék rendelheti el és annak ismételt durva magaviselete esetében és csak akkor szabad megtörténni, ha minden egyéb eszköz sikertelen volt, mert attól az alapelvtől, hogy minden bizonyíték a vádlott jelenlétében veendő elő és neki alkalma legyen azonnal megjegyzéseket tenni, csak a legvégső esetben szabad eltérni. E kivételes rendelkezés jogosultságát azonban csaknem minden törvényhozás elismeri. Az 1835-ik szeptember 9-iki franczia törvény megeDgedi, hogy a vádlott á tárgyalás egész tartamára kivezettessék és őrizet alá helyeztessék. E törvény szolgált mintául a német particularis törvényeknek, sőt az 1850-iki osztrák perrendtartásnak is, melynek rendelkezését követi az 1873-iki osztrák törvény (234. §.) is. A javaslat annyiban eltért az osztrák törvénytől, hogy míg e szerint az ítéletkihirdetésre sem szükséges a kiutasított vádlottat a bíróság elé vezetni, hanem e czélra a törvényszék egy tagját és a jegyzőt küldik ki: a javaslat éppen a contradictorius elv épségben tartása érdekében] elrendeli, hogy a bizonyító eljárás befejezte előtt a vádlott a terembe hivandó és semmiség terhe alatt értesítendő arról, a mi történt s a mit a távollétébenkihall128