Képviselőházi irományok, 1892. XXVIII. kötet • 870. sz.

Irományszámok - 1892-870ff. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának folytatása

92 870. szám. Bármennyire törekedett is tehát a javaslat a főtárgyalás vezetésének fogalmát egyes részletes szabályokkal körülírni, mégis hézagos volna a javaslat, ha még általánosságban is ki nem mondaná, hogy a vezetés az elnököt illeti, ki minden indítvány tekintetében hivatva van határozni, mely a törvényszék hatásköréhez nincs utasítva. Midőn a javaslat ez általános szabályban az elnöki hatáskörnek megadja discretionarius jellegét: akkor ez alatt nem a puszta arbitriumot érti, mely bölcsességének souverainitásán kívül más szabályt nem ismer, és távol áll Laurier véleményének követésétől, ki a főtárgyalás elnökei hatalmi jogkörének korlátlansága érdekében hivatkozik arra, hogy a bölcs emberek szabadságát össze lehet hasonlítani a költők és míívészek szabadságával, kik a költészet vagy művészet czéljaiért túltehetik magukat az általános szabályokon. Ellenkezőleg e discretionarius jogkör megadásánál csak oly szabadságra lehetett gondolni, melyet az elnök a törvény parancsoló vagy tiltó szabályainak szellemében használ fel. És méltán terhelheti is súlyos felelősség a főtárgyalás vezetőjét, ha a törvény egyes rendelkezéseit vagy a nagy alapelveknek és nagy perjogi biztosítékoknak irányát figyelmen kívül hagyva, önkénykedésre használja fel discretionarius jogkörét. Minthogy az eljárás időrendjében sorolja fel a javaslat az elnöki vezetés fogalmához kötött e rendelkezéseket: nem összefoglalva, hanem a maguk helyén leend az egyes rendelkezésekről szó. 5. A rend fentartása és o perorvoslatok. A javaslat az elnökre bizza a rendnek és a tárgyalás méltóságának feutartását és e czélból kellő hatalmi eszközöket ad rendelkezésére. A franczia jognak az úgynevezett »police de l'audience«-ra vonatkozó rendelkezéseit és a joggyakorlat megállapítását lényegileg csaknem minden ujabb törvényhozás magáévá tette. A rend ama megzavarásáról, midőn ez az általános büntető törvénykönyvbe ütközik, alább leend szó. E helyütt a javaslat a hallgatóság, tanuk, szakértők és felek rendzavarásai miatt alkalmazható rendbüntetésekről intézkedik. A főtárgyalás vezetésének sikere és az elnöki tekintély emelése érdekében a rendbüntetés alkalmazásának joga az elnököt illeti, és csakis az ügyfél képviseletében megjelent ügyvéd és a katonai bíróságnak alávetett egyén az, a ki ellen nem ő.Jianem a törvényszék, illetőleg a katonai hatóság alkalmazhat rendbüntetést, és a vádlottat is csak a törvényszék vezettetheti ki. Nagyobb hatalmi kört ad tehát a javaslat az elnöknek, mint a német törvény, mely a büntetések alkalmazását a bíróságra bizza, de e nagyobb hatalmi kör inkább emeli is az elnök felelősségi érzetét, melynek tudata, továbbá a nyilvánosságnak, államügyészségnek s birótársainak ellenőrzése elég biztosíték a visszaélések ellen. Az pedig tagadhatatlan, hogy az elnöki tekintélyt meglehetősen csorbítaná, ha elkövetett rendetlenség esetén visszavonulásra szólítva a törvényszéket, esetleg kénytelen lenne kihirdetni, hogy a miben ő rendzavarást látott és a miért már többször megintette a rendzavarót, azt a törvényszék nem tartja megtorlandónak. A mi azt a kérdést illeti, hogy mely időpontig és mily területre nézve gyakorolható a tárgyalás rendjének fentartására szolgáló jogkör: a javaslat a tárgyalásra helyezvén a súlypontot, világos, hogy ennek tartamára és a tárgyaláshoz szükséges helyiségekben elkövetett rendetlenségekre szorítja a rendbüntetés alkalmazhatását. A javaslat külömbözőleg intézkedik a rendzavarók minőségéhez képest. a) Ha a hallgatóság zavarja meg a rendet, tetszést vagy nem tetszést nyilvánít, zajong stb., akkor először is rendre kell utasítani vagy az egész hallgatóságot, vagy az egyes rendetlenkedőket. Csakis ha a rendreutasítás eredménytelen maradt, rendelheti el az elnök a rendetlenkedőknek eltávolítását, s a mennyiben meggyőződött, hogy a hallgatóság legnagyobb része részt vett a rendetlenkedésben és hogy a rend máskép fenn nem tartható, az egész