Képviselőházi irományok, 1892. XXVIII. kötet • 870. sz.

Irományszámok - 1892-870ff. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának folytatása

870. szám. 91 A már többször említett legújabb német törvény kötelezőleg csakis az ítélet rendelkezi) részét kívánja nyilvánosan kihirdettetni (»Die Verkündung der Urtheilsformel erfolgt in jedem Falle öffentlich«). E rendelkezésre a megelőző nagyobb politikai perek szolgáltak alkalmi okul, és kétségtelenül túlzott aggodalom sugalja a nyilvánosság korlátozásának e kiterjesztését és helyesebb ama felfogás, mely a bírósági szervezetről szóló törvény alkotásánál vezette a német birodalom törvényhozását, mely a szabadság fontos érdekét látta abban, hogy a biró kötelezve legyen nyilvánosságra hozni a zárt ajtók mögött hozott határozatának indokait. Az indokolás kihirdetésének eltiltása oly visszaesés, mi a titkos Írásbeli inquisitorius, de nem a mai perrend keretébe illik. Élénk támadások tárgya is a német irodalomban e rendelkezés, és a magyar törvényhozás elé terjesztett javaslatnak valószinuleg nem fogja senki hibájául felróni, ha a nyilvánosságnak, mint az eljárás biztosítékának felfogásában nem a német novella szellemét tekinti irányadónak. A nyilvánosság ok nélküli kiterjesztése volna azonban az, ha a tanácskozás és szavazás a közönség vagy a felek jelenlétében történnék, mi egyesek folyton megújuló kívánsága. Maga az az egy körülmény, hogy az elfogulatlan, higgadt tanácskozás, az egyszer kimondott véleménytől való eltérés és kölcsönös meggyőzés inkább lehetővé válik nyilvánosság nélkül, mint ha ez a közönség hallatára történik, elég ok, hogy a nyilvánosság elől megóva maradjon a bírói tanácskozás. Itt valóban már nem biztosítéka a nyilvánosság a jó és helyes igazságszolgáltatásnak, hanem valófágos megrontójává válhat. Ha a nyilvánosság a tanácskozásra és szavazásra is kiterjesztetnék: egygyel több adat lenne ama tétel igazsága melleit, hogy az alapjában helyes elv túlfeszítve áldás helyett átokká válhat. 4. A főtárgyalás vezetése általában. A főtárgyalás vezetését a javaslat az elnök kezébe teszi le. A »vezetés« fogalma külömbözőleg értelmezhető. Mást jelent a főtárgyalás vezetése az angol vagy skót perben, és ismét mást a franczia és ennek nyomán járó perrendekben. Arra nézve azonban minden perrendtartás, sőt maga az angol joggyakorlat is, mely oly kiváló súlyt helyez az elnök passiv magatartására, megegyeznek, hogy a főtárgyalás vezetője kellő hatalmi eszköz nélkül perjogi feladatát be nem töltheti. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy egyedül ő legyen a per cselekvő személye. A modern bűnvádi per már nem abban látja az elnöki hatáskör rendezésének tökélyét, midőn ez teljesen hatalmának igájába hajtja a feleket és minden tevékenységöket megbénítja. A modern perrend előtt oly elnöki vezetés lebeg, mely mellett a vádló és a vádlott (védő) is valóságos activ tényezői maradnak a pernek; midőn az ílnök elfogulatlanságát nem áldozza fel az üldözés szenvedélyének; midőn minden ténye egy-egy bizonyság a mellett, hogy a vád és védelem érdekeit egyenlő figyelemben részesíti; midőn gondosan őrködik a törvény minden parancsának megtartása fölött, és megakadályoz mindent, mi a tárgyalás menetét zavarja, összebonyolítja, vagy ok nélkül hátráltatja; midőn erélyesen szerez meg minden bizonyítékot, mit az igazság felderítése igényel. A kötelesség ily nagy körének betöltése nagy jogokat is kíván. Semmi sem nehezebb, mint ezt törvényben tüzetesen körülírni, sőt úgy, hogy az elnöknek bizonyos discretionarius jogkör ne jusson, lehetetlen is. Meghatározza ugyan a javaslat amaz eszközöket, melyeket a tárgyalás rendjének fentartása érdekében az elnök használhat; kimondja, hogy a főtárgyalást az elnök nyitja meg, a vádlottat mindig, a tanukat és szakértőket rendszerint ő hallgatja ki, a bizonyítékok elővételének sorrendjét ő állapítja meg, egyes bizonyítékok megszerzését elrendelheti, a vádlottat valamely tanú vagy vádlott-társ kihallgatásánál eltávolíthatja, a szükségesnek tartott szembesítéseket eszközölheti, a bizonyító eljárást befejezettnek nyilváníthatja, a főtárgyalást félbeszakíthatja huszonnégy órára stb., mégis alig állítható, hogy e concret rendelkezések teljesen kimerítenék a vezetés fogalmát. !2*